Színházi Élet, 1918. június 16–23. (7. évfolyam, 25. szám)

1918-06-16 / 25. szám

VII. évfolyam 1918 június 16-tól június 23-ig Simili ÉLET Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR ELŐFIZETÉSI ARAK kotta-mellékclettel: Budapesten és vidéken Egész évre . 32.— K Félévre . . 16.10 K Negyedévre . 8.50 K et* Egy szám ára : Budapesten 4 és vidéken 1." kor. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Hirdetések ram.­sora 1 korona Szerkesztőség: Erzsébet­ k­örút 24 Telefon 34 - 97 Kiadóhivatal: Erzsébet-körút 29 Telefon 74-66 25. szám PILLAMfTO FOHADMC1 A KI­RÁLY SZÍNHÁZ UJ O­PERETT­JE -ms a M­z operettirodalom uj lepkefaj* hJb jal szaporította a rovartant: fel* jSajBL fedezte a lepidoptera duo steh * «••> lae--t, vagyis a „kétcsillagos pií* langó"*t, amely idestova nyolc napja szálldogál a Király Színház színpadán, hogy szárnyainak zengő zizegésével örömre derítse az őszi kabátban nyaraló pestieket. Az újfajta lepkének lakcsiz­­mája, sarkantyúja, piros nadrágja, kék dolmánya és monoklija van, azonkívül nagyon szépen énekel is és beavatott ter­­mészetbúvárok jelentése szerint rövide­­sen a magyar vidéki városokban, sőt a külföldön is el fog terjedni. A felfede­­zője nem a középiskolából jól ismert, ál* dott emlékű Linné, hanem három jóne­­velésű színpadi szerző, Marios Ferne, Harmath Imre és Komjáthy Károly, akik közös erővel olyan nyári slágert szállí­­tottak a Király Színháznak, amilyenre a „Sztambul rózsája" óta nem emlékszünk. Már pedig köztudomásu, hogy a Sztam­­bul rózsája nyári bemutatója téli jubi­­leumokban folytatódott. Nyolc táblás ház, a kielégítetlen ér­­deklődők nagy tömegei, a főszezon ará­­nyait majdnem felülmúló elővétel bizon nyítják, hogy a „Pillangó főhadnagy" is hasonló reményteljes sorsnak néz elébe. A sikert, a mindenképen sikert nem is lehet csodálni. megérdemelt" A szöveg fordulatokban gazdag, ötletes és vidám, kitűnő szerepek és perdülő versek van* nak benne, a zene pedig rendkívül han­­gulatos, eleven lüktető, invenciózus operettmuzsika, amelyben kiválóan érvé­­nyesülnek a gyors népszerűségre jutott fiatal Komjáthy Károlynak dallamkita­­láló és hangszerelő kiválóságai. Végül pe­­dig, de nem utolsó sorban, pompás elő* adásban hozza színre a Király*Szinház az uj operettet. Mert nem elég az, hogy Alartos Fe­­renc, aki Svájcból a legkitűnőbb operett* szövegeket küldi haza, meg Harmath Imre, aki kabarédalaival szintén már régi kedves ismerőse a mi közönségünknek, jó szerepeket írjanak. Jó színészek is kellenek, akik ezeket a jó szerepeket el* játsszák. És istennek hála, a Király*Szín* háznak igazán nem kell a szomszédba mennie ahhoz, hogy jó színészeket kap­­jon egy előadáshoz, amely meghozta mindenekelőtt azt a nagy örömet is a budapestieknek, hogy ismét láthatja Rátkai Mártont. Egy hét óta immár mind­en este külön szenzáció a kedves, vidám, kipihent Rátkai Marci fellépése, minden este kü­­lön ünneplésben részesíti a közönség, va­­lahányszor a színpadon megjelen. Az első pillanattól fogva, amikor a népszerű színész Csollán Manó „hadiönkéntes, karpaszomány viselésére jogosított déli* gyümölcs*nagykereskedő" vörösparókás alakjában beleütközik a nagybajuszú Ko*­vács őrmesterbe, akit a kitűnő Kabók Győző személyesít, egészen a harmadik felvonás nagy fináléjáig. Rátkai az elő* adás lelke, éltető ereje. Ez a Csollán Manó a legszeretetremél­­tóbb hadiönkéntes, örökösen bajt csinál, egyik csávából csak azért szabadul ki,

Next