Színházi Élet, 1918. június 23–30. (7. évfolyam, 26. szám)
1918-06-23 / 26. szám
VI. évfolyam 1918 június 23-től június 30-ig ELŐFIZETÉSI ÁRAK SZÍNHÁZI ÉLET Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR Hirdetések min.sora 1 korona Szerkesztőség: Erzsébet-körút 24 Telefon 3497 kotta-meléklettel: Budapesten és vidéken Egész évre . 40.— K Fdévre . . 10.— K Negyedévre . 10.— K «« Egy számára : Budapesten és vidéken l.~*kor. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Kiadóhivatal: Erzsébet^körut 29 Telefon 74—66 26. szám E PMLMMY IL KM Ifta: SZfiSZ ZOE TZÍJV. gyskét évvel a háború kitörése előtt történt, hogy Parisban a nagy opera előtt állván, egyszerre a Café de la Paix felől egy nagyon finom, könnyed, elegáns megjelenésű hölgy libbent elém. „Íme, az igazi párisi nő", gondoltam magamban, de alig fejeztem be a gondolatomat, rögtön fel is ismertem a felém közeledő alakot. Ez pedig nem egy igazi párisi nő volt, hanem Kinski grófnő Pálmay Ilka asszony, aki egy párisi színház és az elegáns Chatam Hotel közt osztotta meg akkoriban minden idejét. Megkérdeztem persze a művésznőt, hogy miért nem lép fel Magyarországon, amit ő néhány, az akkori színházi viszonyokra jellemző túljegyzéssel meg is magyarázott. Nem tudom, hogy e négy-öt év előtti találkozás óta játszott le Pálmay magyar színpadon, de az bizonyos, hogyha játszott is, az csak futólagos szereplés lehetett s így e heti fellépése a Vígszinház legújabb darabjában, a MédUben, egy páratlanul belcses viszontlátás és megújulás érdekességével fog hatni. Az a tévedésem, mikor Pálmay Ilkában egy igazi francia nőt véltem látni, csak a szem tévedése volt, de nem az ítéleté. Mert ha születését illetőleg Pálmay magyar is, külső megjelenését, játékmódját, kedélyét, vérmérsékletét, egész szinés/női és emberi lényét illetőleg ha nem is egé* szen franciás, de mindenesetre olyan va* lami finom, bájos, könnyed, ami okvet* lenül felébreszti bennünk a franciaság fo* galmát. Ha az ember a közelmúlt szin* házi történelmébe visszatekint, alig is talál benne varázsosabb alakot Pálmaynál. Voltak ez idő alatt nála talán nagyobb műivésznők, még talán népszerűbb színésznők is — s mind a két esetben a talán nagyon is indokolt — de bizonyos, hogy egyik pályatársnőjében se volt annyi életi öröm, pezsgő jókedv, raffinált pajkosság és sugárzó egyéni varázs, mint ő benne. Én a múlt évtizedek primadonnái közül csak Blahánéra, Hegyi Arankára emlékszem halványabban, Pálmay Ilkára, Küry Klárára és Fedák Sárira pedig elevenebben. S épp azért határozottan nem merem ugyan állítani, de mint impresszumot idejegyzem azt, hogy legigézőbb jelenség köztük Pálmay volt. S ezt is aď