Színházi Élet, 1918. június 23–30. (7. évfolyam, 26. szám)
1918-06-23 / 26. szám
SZÍNHÁZI ÉLET Déryné Ekhós szekér. Hangosan, furcsán Lármázó haddal van tele. Mennek a Mátyás király utján Szép Kincses Kolozsvár fele. Köztük egy asszony ... ha szólal halkan, Szava mosolyt, könnyet fakaszt ; Kalapot emel akaratlan A játékszínben a paraszt. Körötte a komédiások Mind istenitik, mind imádják, Emelik láthatatlan uszályát. Ö egy dalt dúdol, ami régi S meghalt vágyak sírjára tépi A Királyhágó kék virágját FARKAS IMRE. 25. oldal Listavásár a Vígszínház előtt Szin: A Vígszínház kiskapuja. Jelen vannak: Varsányi Irén, Csortos Gyula, Hegedűs Gyula, Balassa Jenő, Faludi Sándor, Komor Gyula. Ülnek, üldögélnek a kiskapu előtt a fapadon, amikor a Pannoniamtea felől feltűnt egy libáskofa, aki mind a két karján fiatal libákkal megrakott kosarat cipelt. Amint ez a földöntúli látvány közelebb ért, megállt a beszélgetés moraja, az összes padon ülők megnémultak, mindnyájan csodálkozni kezdtek, ennyi libát egy rakáson egyikük sem látott rég ebben a szomorú hadivilágban. Amint egész közel ért a kofa, megállították: — Hova viszi drágám azt a két kosa* rat? — Hát eladni ... — volt a felelet. — Mi az ára? — kérdezősködtek tovább. A kofa mondott egy rettenetes árat, mindnyájan szörnyűködtek és az ered* mény mégis csak az volt, hogy amikor hazafelé tartottak a művészek, mindegyi*kük hóna alatt egy-egy liba volt. Csortos keltette a legnagyobb feltűnést, ő egy fin nyás ember, nem vette hóna alá a libákat, (vett vagy hatot) hanem a botjával haza hajtotta, mint egy szelid kis libapásztor. CZÁJA. Az egyik városkában pesti művészek kabaréztak. A rendezőség vezetője így állított be a hotelba: — Azért jöttem kérem, hogy tessék felöltözni, a hölgyek vegyék fel a legszebb ruhájukat és tüntető sétára fogunk menni. A város intelligenciája ilyenkor korzózik, nem lesz rossz, ha megmutatjuk, hogy a művészek megérkeztek tényleg. Mert volt itt kérem a mult héten egy cirkusz is és Czája Jánost hirdette a pia*kát és Czája nem jött el és azóta nem hisz az intelligencia a plakátoknak .. . Rátkai Márton első kritikája: „Kicsi szerepben végtelenül szerény magatartásával, amely ben sok öntudatos jellegzetességet láttunk, fel* tűnt nekünk Rátkai Márton elsőéves növendék, aki Tubal zsidót játszotta". (Pesti Hirlap, 1902 márc. 10.. a Színészakadémia vizsgai előadása alkalmasból, melyen a ,, Velencei kalmár" *fedták.