Színházi Élet, 1918. június 23–30. (7. évfolyam, 26. szám)

1918-06-23 / 26. szám

SZÍNHÁZI ÉLET Déryné Ekhós szekér. Hangosan, furcsán Lármázó haddal van tele. Mennek a Mátyás király utján Szép Kincses Kolozsvár fele. Köztük egy asszony ... ha szólal halkan, Szava mosolyt, könnyet fakaszt ; Kalapot emel akaratlan A játékszínben a paraszt. Körötte a komédiások Mind istenitik, mind imádják, Emelik láthatatlan uszályát. Ö egy dalt dúdol, a­mi régi S meghalt vágyak sírjára tépi A Királyhágó kék virágját FARKAS IMRE. 25. oldal Listavásár a Vígszínház előtt Szin: A Vígszínház kiskapuja. Jelen vannak: Varsányi Irén, Csortos Gyula, Hegedűs Gyula, Balassa Jenő, F­aludi Sándor, Komor Gyula. Ülnek, üldögélnek a kis­kapu előtt a fapadon, amikor a Pannoniamtea felől fel­­tűnt egy libáskofa, aki mind a két karján fiatal libákkal megrakott kosarat cipelt. Amint ez a földöntúli látvány közelebb ért, megállt a beszélgetés moraja, az ös­­­szes padon ülők megnémultak, mindnyá­­jan csodálkozni kezdtek, ennyi libát egy rakáson egyikük sem látott rég ebben a szomorú hadivilágban. Amint egész közel ért a kofa, megállí­tották: — Hova viszi drágám azt a két kosa* rat? — Hát eladni ... — volt a felelet. — Mi az ára? — kérdezősködtek to­­vább. A kofa mondott egy rettenetes árat, mindnyájan­ szörnyűködtek és az ered* mény mégis csak az volt, hogy amikor hazafelé tartottak a művészek, mindegyi*­kük hóna alatt egy-egy liba volt. Csortos keltette a legnagyobb feltűnést, ő egy fin nyás ember, nem vette hóna alá a libákat, (vett vagy hatot) hanem a botjával haza­ hajtotta, mint egy szelid kis libapásztor. CZÁJA. Az egyik városkában pesti művészek kabaréztak. A rendezőség vezetője így állított be a hotelba: — Azért jöttem­ kérem, hogy tessék felöltözni, a hölgyek vegyék fel a legszebb ruhájukat és tüntető sétára fogunk menni. A város intelligenciája ilyenkor korzózik, nem lesz rossz, ha meg­­mutatjuk, hogy a művészek megérkeztek tényleg. Mert volt itt kérem a mult héten egy cirkusz is és Czája Jánost hirdette a pia*­kát és Czája nem jött el és azóta nem hisz az intelligencia a plakátoknak .. . Rát­kai Márton első kritikája: „Kicsi szerep­ben végtelenül szerény magatartásával, amely­ ben sok öntudatos jellegzetességet láttunk, fel* tűnt nekünk Rátkai Márton elsőéves növendék, aki Tubal zsidót játszotta". (Pesti Hirlap, 1902 márc. 10.. a Szí­nészakadémia vizsgai előadása alkalmas­ból, melyen a ,, Velencei kalmár" *f­edták.

Next