Színházi Élet, 1918. szeptember 22–29. (7. évfolyam, 38. szám)

1918-09-22 / 38. szám

VII. évfolyam 1918 szeptember 22-től szeptember 29-ig ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta­ melléklettel: Budapesten és vidéken Egész évre 50.— K Félévre 25.— K Negyedévre . 12.50 - en Egy szám­ára : Budapesten -i és vidéken 1. kor. Simbu ÉLET MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta­ melléklettel: Budapesten és vidéken Egész évre 50.— K Félévre 25.— K Negyedévre . 12.50 K en Egy szám­ára : Budapesten -i és vidéken 1. kor. ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta-melléklettel: Budapesten és vidéken Egész évre 50.— K Félévre 25.— K Negyedévre . 12.50 K en Egy szám­ára : Budapesten -i és vidéken 1. kor. 38. szám n­­ . Hirdetések mm. sora 1 kor. 50 fill. Hirdetések mm. sora 1 kor. 50 fill. Hirdetések mm. sora 1 kor. 50 fill. Szerkesztőség Erzsébet­ körut 24 Telefon 34 97 Kiadóhivatal: Erzsébeto körut 29 Telefon 9—48 A Jegypénztár száma: 74—66 Szerkesztőség Erzsébet­ körut 24 Telefon 34 97 Kiadóhivatal: Erzsébeto körut 29 Telefon 9—48 A Jegypénztár száma: 74—66 Szerkesztőség Erzsébet­ körut 24 Telefon 34 97 Kiadóhivatal: Erzsébet­ körut 29 Telefon 9—48 A Jegypénztár száma: 74—66 Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP ftU+Jtr/' MrMiv»^» Jr^^rc é Vasárnap délelőtt. A szeptemberi nap aranyos sugarai elöntik a várost, betöltik az utcákat, kékes pára leng a Duna fö­­lött és sziporkázva ragyog a királyi vár legnagyobb kupolája fölött Szent István koronájának mása. Ünneplőbe öltözött pestiek, frissen vasalt fehérruháju lá* nyok,­­ sokgyerekes családok szines cso* portjaival haladunk át az Erzsébet*hidon Pestről Budára.­ Egy kedves látogatás izs­galma sietteti lépteinket: Bródy Sándor* hoz igyekszünk, hogy elbeszélgessünk vele. Szombaton játszották ismét, az új szezonban először „A tanítónőit és ez estén lépett fel a nyári szünet után újra Varsányi Irén. Róla akarunk beszélni „A tanítónő'*' szerzőjével, minden ifjabb író és újságíró legkedvesebb Sándor báVjával. Bródy Sándor a Rudass fürdőben lakik. A hídon átérve balra lekanyarodunk a lépcsőkön, áthaladunk a vidékies kis vendéglő fehér asztalokkal beültetett kertjén és betérünk a patinás, ódon épü­­let kapuján, amelyen át még nagyapáink igyekeztek a gőzbe. Az első emeleten a 2. számú szoba Sándor bá' lakása. Két egyszerű, kicsiny, fehérre meszelt szoba, melyeknek zsalugáteres ablakaiból a csendesen söröző vasárnapi emberekre lehet letekinteni. Az első szoba az els= szoba és dolgozó szerepét tölti be, min­­den bútorzata egy álló ruhafogas és egy nagy, masszív tölgyfaasztal, a kolozsvári egyetem könyvtárába készülteknek párja, tele szerteszórt kéziratokkal, füzetekkel, rajzokkal. A másik szobában ágy, hálós szekrény, garderobe és két asztal köny­­vekkel, lapokkal megrakva. A falakon semmi dísz, csak két klasszikus, színes reprodukció, az ágy előtt gyékénysző­­­­nyeg. Kolostori cella puritánsága jellemzi Bródy Sándor lakását. Sándor bá' még az ágyban fekszik, szán­jában elengedhetetlen szivarja. Az ágy melletti széken egy katonatiszti kabátba burkolózó rózsásarcú tüzér: Sándor bácsi fia, az István. Nemrég jött meg az olasz frontról, már készül is vissza, itt lakik ő is a Rudasban és éppen átjött az apjá­­nak jó reggelt kívánni. Apa és fiú nagy örömben úsznak. Sán­­dor bá' messziről lobogtat felém egy szürke kartonlapot: német tábori leve­­lezőlap, a francia frontról jött, legkisebb fia, Illés, a tehetséges fiatal rajzoló tu­­datta benne, hogy gázmérgezést kapott és viszik kórházba, Belgiumba. Onnan majd csak haza kerül a rég nem látott fiú egy kis üdülésre. A jó hír jókedvre hangolja Sándor bácsit, még akkor sem komorodik el, mikor megtudja, hogy interjú a jövetelünk célja. De azért sza­­badkozik. Mit mondjon újat Varsányi Irénről, akiről ő is, mások is már régen megállapították, hogy kiváló, a legkivá­lóbbak közül való, igazi nagy művésznő? Bródy Sándor elgondolkozik. — „A dadá­-hoz fűződik első nagy si­kere — mondja. — Mintha csak tegnap lett volna. A csitri lányból egyszerre lett nagy művésznő ... Szívja a szivarját, felkönyököl az ágyá­ban, maga elé réved, azután csendesen, lassan, végtelen melegcsengésű, bensősé­­ges hangon megindul a mese, egy gyö­­nyörű novella.

Next