Színházi Élet, 1919. március 2–8. (8. évfolyam, 9. szám)

1919-03-02 / 9. szám

VIII. évfolyam 1919 március 2-tól március 8-ig ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta-melléklettel Budapesten és vidéken Egész évre . 64.—K Félévre . . . 32.—K Negyedévre . 16.—K SZÍNHÁZI ÉLET Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR 9. szám Hirdetések mm.-sora 2 korona Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: 34-97 Kiadóhivatal Erzsébet-körút Telefon : 9-48 29 A jegypénztár száma : 74-66 Egyes szám éra : Budapesten és T­KH vidéken. . K * SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL ADY-ADALÉKOK ÍRTA : EMŐD TAMÁS „Mikor ittasan kóboroltam, kárhozottan, a váradi éjben." Hevenyen, kapkodva, sorrend nélkül összejegyezgetett dolgok. Sietni kell : „Az ember mindent­ elfeled, élni, ha­zudni, halni, adni." És a halál naponta sürübb, az ember naponta feledéke­nyebb. Sietni kell. — „Most már meg­j­­ött az áhítatnak s hűségnek aranyos­­ora." * Millió gyökerű volt az élete, Szilvá­niából, erdők helyéről jött, ontotta a virágot, virult ima helyett és lombozott, gondolt halálra, borra, nőre, friss fo­gakkal ropogtatta az élet beléndek­magvait, csikós tűzben ficánkolt és ült jéggé fagyottan a sötét vizek partján, röpítették forró szelek és tört pohárral, dermedt-vidoran elnyúlt az asztal alatt, élt tíz embernek valót, szenvedett ezrek helyett és meghalt fele időben, mint amennyi egy embernek átlagban ren­deltetik. Nagyon gyűlölték, nagyon sze­rették. „Keserves itt, fölséges mégis : ez már az Anti-Krisztus útja." Számlálatlan sokaságú barátjai és fa­natikusai közül ki fogja méltóan meg­írni, csak megközelítő hűséggel és szem­léletességgel, az Ady Endre infernális pompájú és isteni bőségű életét? Pap Viktor, intimusainak egyik leg­meghittebbje, mondja : „Az volna az igazi, ha valaki úgy megtudná inni, mint Romain Rolland Beethoven életét." * Ady életének igaz, tökéletes és kon­geniális leírását adni, nagyobb és nehe­zebb problémának tartom, mint Jean Christophe-ét, így, egész hirtelen, száztizenöt ember nevét számoltam össze, akik a szűkebb, személyes társasághoz, baráti és bajtársi köréhez tartoztak, akikkel élete változó óráit töltötte, akikkel együtt búsult és ingadozott, akiknek vallott magáról, akikkel levelezett, akiket külön és egyen­kint szeretett, akiké legközelebbről volt. Az asszonyait — s talán mégis nekik volt legtöbb közük hozzá, — nem is számoltam bele. De ez a száztizenöt ember is, egyenkint, más-más képet és emléket, más-más mondanivalókat őriz róla. Ki gyűjti és összesíti, ki alkotja majd eggyé a rengeteg Ady-adalékot? Végül pedig, ki tudja majd úgy meg­írni az egészet, az adatok, levelek, él­mények, emlékek, dokumentumok tárá­ból összegezve, ahogy azt igazán meg­írni kell ? A „jövő ember-örökösök" számára. Ha az egész anyagot összehordták, egy kis Ady-könyvtár fog tornyosulni, Adyról magáról. És legtöbbet mégis egy olyan életrajz-komplexum igér, ami­nek minden fázisát más-más, (persze : avatott tollú krónikás), írja meg. Aki a legszemélyesebben volt ott, annál a résznél, amit megír. Olyanformán képzelem ezt az együt­tesen írható biográfiát, hogy, — tegyük fel, — Hatvany Lajossal mint szerkesz­tővel az élén, például : Babits Mihály, Bölöni György, Bitó Lajos, Móricz Zsig­mond, Kabos Ede, Révész Béla, Jászi Oszkár, Schöpflin Aladár, Ignotus vál-

Next