Színházi Élet, 1919. április 20–26. (8. évfolyam, 16. szám)
1919-04-20 / 16. szám
22 SZÍNHÁZI EEBfll nem közölhetők. Évekig várta, hogy az Uj Idck szerkesztője is beküldjön hozzá egy verset s minthogy az nem következett be, elkeseredetten felhagyott a lapszerkesztéssel. Korda Sándor és néhány barátja egy könyvecskét adtak kei saját költségükön. Kitartó küzdelmek után, miközben többször csúfosan visszaverték, bekerült egy napilaphoz. Nagyszerű szimattal még évekkel a háború előtt megérezte a film jövőjét és filmújságíró lett s rövidesen szaktekintélynek ismerték el. Mikor a magyar filmipar mesés föllendülése következett, a Corvin-cég igazgatójává lett , és abbahagyta az írást, de nem örökre, mert filmgyárak kommunizálása valószínűvé teszi, hogy újból író lesz. Ruttkay György, a „Keringő" című Bécsben is sikerrel előadott színmű szerzője, csak egész kicsiny diák korában volt nem közölhető. Első darabját , egy egyfelvonásost, a Magyar Szinházban adták elő. Nyolcadik gimnazista volt ekkor s a premieren testületileg megjelentünk mindannyian, a Barcsayutcai gimnázium akkori növendékei. Klakkra nem is volt szükség. Gosztonyi Ádámot csak nagyon rövid ideig nem közölték. Hatodik gimnazista volt, amikor a Fidibuszban Heltai Jenő az első novelláit kiadta s néhány hónap múlva az Uj Időkben is megjelent egy novellája, amelyet aztán sürü egymásutánban több is követett. Olyan nagyszerűen tudott alkalmazkodni a szerkesztők ízléséhez, hogy előbb lett kezelhető, mint Karinthy vagy Kosztolányi, bár három évvel fiatalabb náluk. Ezt a hasznos képességét máig sem veszítette el, amiért is barátai nagy jövőt jósolnak neki. Szenes Béla, a kedves Szenesember, hetedik gimnazista korában három humoros apróságot küldött be a „Világ"-nak, amelyek rögtön megjelentek. A többi azonban már nem, ugy, hogy Szenes egy időre szakított is a humorral s ehelyett egy komoly tanulmányt irt a fiatal Ady Endréről. Jogász évei alatt visszatért a humorhoz, még pedig éppen a „Színházi Élet" hasábjain s azóta gyors egymásutánban írta hosszabb-rövidebb humoros dolgait, amelyek rövidesen népszerűvé tették. Emőd Tamás, mint csodagyermek kezdte irodalmi pályafutását nagyváradi diákkorában s tizenhét esztendővel már tagja volt a Holnaposok irodalmi társaságának, versei egy könyvben jelentek meg Ady Endrével és Oláh Gáborral. A rekordot e téren azonban Molnár Jenő, a Borsszem Jankó szerkesztője tartja, aki tizenhárom éves volt, mikor néhai Ágai Adolf az első verseit közreadta a Borsszem Jankóban. Végül egy kedves rajzoló emberről, Vértes Marcellről. Először egy Üllői úti cipészmester utasította vissza, bizonyos Tubelka Mátyás. Vértes ugyanis egy reklámcédulára való cipőt rajzolt neki, abban a hiszemben, hogy egy forint ötvenet kap érte. A cipőt azonban Tubelka mester nem találta elég elegánsnak és az üzlet visszament. Vértes azután a Fidibuszhoz vitt el egy rajzot, nem közölték, a következőt már igen. Alulíott első kísérlete egy novella volt, Boccaccióról szólt. A novellát az Uj Időknek küldtem be, nem közölték, de azt üzenték, hogy jöjjek föl bemutatkozni. Farkas Pál biztatott, hogy írjak tovább s igy érthető, hogy minden felelősséget őrá bánitok. Mindjárt ezután egy kis verseskönyvem jelent meg, egy kedves úrilány száznyolcvan előfizetőt gyűjtött rá. Első darabomat Sziklai Kornél adatta elő a Kisszinpadon ; azért irtam, mert tandijat kellett fizetni és nem volt pénzem. Első versem az Uj Időkben jelent meg tizenegy év előtt, „Ma este" volt a címe, azután újságiró lettem és megjelentem Major Henrik „Panoptikumában", amire ma is büszke vagyok. [ Gács Demeter..} VÁRADY JENŐ