Színházi Élet, 1919. november 16–22. (8. évfolyam, 48. szám)
1919-11-16 / 48. szám
2 SZÍNHÁZI ÉLET poharat, melyet az óvatos kávés e célból az asztalára készített. A magyar nótákat, melyek láthatatlan szárnyakon repültek valaha pusztáról pusztára, sírbatért magyarok álmát, vigasztalását, reményét, hálátlanul elfeledte a nemzedék, mely a felsőbb kulturlény gőgjével nézett vissza elmaradt táblabíró-őseire. A méltóságosan hömpölygő, szivekbe markoló hangokból nem vitéz elet mártírszenvedése szólt többé hozzá, a pattogó, vad, idegen zene, a parkettáncosok és orfeumi négerek zenéje váltotta föl a nemesen szomorú, ezer év fájdalmát magukban hordozó, ázsiai pusztákról idehozott melódiákat, melyek apáit és ükapáit könyékre fakasztották. Most megint olyan világ kezd járni, mely megbecsüli a magyar nótát. Az étteremben nedves szemmel ülnek az emberek, mikor a cigány az öreg népdalokat, atillás nagyapák legkedvesebb busuló nótáit játssza. villák nem csörömpölnek a tányérokon, a füstbe meredt szemek ismét a história ködalakjait, a hortobágyi puszta kútgémeit, a nádfödeles házakban kigyulladó mécsest, a Bakony havas rengetegeit, a lehajtott fővel bandukoló kurucokat látják, mikor egy százéves magyar népdal hangjai szárnyalnak végig a füstös oszlopok között. És messze innen, falvak és kisvárosok szobácskáiban, ismét kiegyenesedik az öreg magyarok dereka, szemük felgyulladva néz a távolba és a Barabás régi acélmetszetei életre kelnek és világítanak az éjszakában, mikor a száműzött cigány újra kezébe veszi vonóját és kiássa mohos agyvelejéből a régi nótákat, melyeket porrá lett nagyapjuk, jurátus korában, húzatott a megyei szálóban a porrá lett cigányokkal, vájjon újra visszatér-e a guirlandos almanachok, Jókai-regények, nyakas és kemény magyarok, busulva mulató öregurak, piruló és álmokat szövő hajadonok kora, melyet a kultúra köpönyegében besurrant nemzetközi rém a Vörösmartyak halála óta a magyar földről elsöpört? A színházi köhögő ember A nézőtér végére ha állsz, Husz köhögő ember közt találsz Tizet, ki meggyőződésből köhög És fizet, Kit a konkurrens szerző fizet. GOTH SÁNDOR, (Egbert Hoesdrecht) TANAY FRIGYES Dr. van Tricht Vígszínház: „Amikor az asszony ideges" (Amster felv.)