Színházi Élet, 1921. április 3–9. (10. évfolyam, 14. szám)

1921-04-03 / 14. szám

X. évfolyam 1921 április 3-tól április 9-ig 14. szám ELŐFIZETÉSI ÄRA: Budapesten és vidéken: Negyedévre 125­­ K EGYES SZÁM ÁRA: Budapesten és vidéken K f /­» Pályaudvarokon 12 K Hirdetések mm.-sora 8 korona SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: József 129-35 Kiadóhivatal: Erzsébet-körút 29 Telefon : József 121-73 A jegypénztár száma: Telefon : József 121-72 Strindberg, az Röli­ő írta: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Strindberg pályafutása a verstől vezet ... a versig. Nem tudom, miért panaszkodnak az irodalom ellenségei, hogy olykor a költők is fölrohannak a színpadra. Nélkülük megszűnne minden színház. Aztán úgy látom, hogy egyelőre csak a költők népszerűek. Peer Gynt-et játsszák egy­folytában, túl a századik előadáson, mert mihelyt színpadra került, egyszerre kézzelfoghatóvá és érezhetővé vált, így a homályosnak mondott norvég „drámai költemény", melynek értelmét tudósok hüvelyezgetik, kevés eredménnyel, még külső siker tekintetében is veri az ope­retteket. Ibsen mindég és mindenütt „divatos". Másik divatos drámaíró északi társa, a komor svéd, Strindberg, kinek ezen a héten szintén bemutatóra kerül egy darabja. Akik engedményeket tesznek a kö­zönségnek és lakáj­módra kiszolgálják őt, a színházi tőzsde viharjósai bizo­nyára ámulva kérdezik, mit jelent ez. A magyarázat egyszerű. Két véglet van. Vagy engedni a nézőtérnek, vagy pa­rancsolni, vagy a teljes ponyva, vagy a teljes költészet, vagy a masochizmus, vagy a szadizmus. Középút azonban nincs. A két északi lángész minden megnyilatkozásban olyan furcsa és ide­gen volt, hogy annak idején még az iro­dalmárok és a művestek is visszator­pantak tőlük. Ha alkudni kezdenek, fél­úton eléje sietnek a sikernek, engednek elveikből, vagy magyarázgatják mondani­valójukat, bizonyára elvesztik a csatát. Csak azért diadalmaskodtak, mert nem tárgyaltak senkivel. Kedves üzletemberek, harminc és ötvenszázalékos kiegyezők, a költészet is árucikk. Mégpedig a leg­kitűnőbb. Strindberg a színpadon maradék nél­kül fejezte ki magát mint lírai költő, sokszor talán a lélektani és drámai igaz­ság rovására, érzéseit azonban olyan hiánytalanul közölte, hogy szó nélkül átvettük. Haragos és fájdalmas versek­kel kezdte. Egyetlen verseskönyvének címe: „Sebláz." És lírikus maradt, egé­szen a színdarabjainak utasításáig: „A másik szobában egy kék kabátot porol­nak . .." Karácsonyi drámája így kez­dődik : „egy fekete keztyü hever a föl­dön..." Általában neki a tárgyak egész életében olyan fontosak voltak, mint az emberek. Ez az áhítat abból a korszak­ból származik, mikor apánkat óriásnak, az állólámpát világítótoronynak, a könyv­tárt hegynek látjuk, ő azonban sohase változott meg, mint drámaíró sem. A házi szerek mithikus csodák, a lift, az ezüstgyertyatartó, a szobakulcs a modern élet fontos szerszáma, mellyel életünk szertartását végezzük. Érdekes, hogy ő, ki a hétköznapi éle­tet vallásos magasba emelte és rejtéllyé tette, a múlt életét, a történelmet szinte

Next