Színházi Élet, 1921. május 15–21. (10. évfolyam, 20. szám)
1921-05-15 / 20. szám
X. évfolyam 1921 május 15-től május 21-ig 20. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA* Budapesten és vidéken Negyedévre 115.— KEGYES SZÁM ÁRA: és vidéken Budapesten R 1 A 10. Pályaudvarokon 12 K Amerikában 15 cent Hirdetések mm.-sora 8 korona SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 29 Telefon József 121-73 A jegypénztár száma: Telefon József 121-72 A „Piros bugyelláris" feltámadása Elmondja: BLAHA LUJZA — Ott voltam a Vígszinház főpróbáján és a szivem sirt a gyönyörűségtől, amikor a színpadon láttam azokat a kedves régi alakokat, akik nekem, legszebb, legforróbb szeretettel őrzött emlékeim. Az idők messzeségébe vész már az a nap, amikor Csepreghy Ferencnek ebben az örökéletű remekében először felléptem a Népszínház színpadján. Most is előttem áll az első próba képe, amikor a leeresztett függöny mögött Rákosi Jenő a színház igazgatója ült a rendezői asztalnál és lelkesen buzdított bennünket arra, hogy minden tehetségünket használjuk fel a darab érdekében. Nemrégen a „Piros bugyelláris" előtt játszottuk a „Sárga csikó"-t, amelynek olyan nagy sikere volt, mint előtte egyetlen népszínműnek sem, annál jobban igyekeztünk tehát, hogy Csepreghynek ezt a darabját is sikerre vigyük. Buzdított bennünket az is, hogy a szerző akkor súlyos metegen feküdt és nem lehetett jelen a próbákon és a premieren sem. És a bemutató meghozta a sikert, amelynek én úgy örvendtem, mint talán egynek sem. Most megvallhatom, kissé féltem eleinte Török bíróné alakjától, azt hittem, nem fogom tudni kihozni mindazt a sok szépet, amit a szerep tartalmaz, de Rákosi Jenő biztatott: Lujza, csak úgy játsz, ahogy tudsz, akkor jó teszel. A premier napján borzasztó ideges voltam — rendes szokásomtól eltérően — mert máskor sohasem drukkoltam. És este . . . olyan sikerem volt, mint még soha. A piros, piros, pirost alig győztem énekelni meg táncolni. Akkor ugy divatba jött ez a nóta Pesten, hogy két múlva minden cigány ezt játszotta. nap De én itt a régiről beszélek, amikor most itt az uj, a friss ... és csak most sirtam ki magamat a főpróba után alaposan. Amióta hallom, hogy a Vigszinházban előadják a Piros bugyellárist, éppen olyan izgalommal vártam az előadást, mint akkor az első premiert. Mintha én játszanék ma is. Hogyne örülne az ember lelke, hiszen olyan hosszú idő után végre ismét színpadra kerülnek az "igazi testestől-lelkestől magyar darabok, amelyek a legszebbek a világon. Hűtlenek voltak hozzájuk sokáig, felcserélték a régi népszínműveket a modern ezerfajta idegen darabokkal. Most, hála a jóistennek, megint reményem van, még én is elérhetem, hogy a magyar írók népszínművet fognak írni. Eddig azt hitték, hogy a modern szerepekben elszokott a magyar színészek temperamentuma a népszínműtől, de most boldogan láttam, hogy nem így van ám ! Kell-e külömb népszínmű-előadás, mint a Vígszínházé ? Istenkém : Varsányi Irén, akit valahányszor láttam, mindig jobban szerettem, úgy játszik, mintha egész életében egye-