Színházi Élet, 1922. december 3–9. (11. évfolyam, 49. szám)

1922-12-03 / 49. szám

XI. évfolyam. 1922. december 3-tól december 9-ig 49. szám Szerkesztéség : Erzsébet-körút 24 Telefon : József 129-35. ELŐFIZETÉS­ ÁRA : Budapesten és vidéken Negyedévre 500.— K­EGYES SZÁM ÁRA Budapesten, Kft . vidéken K OU«" pályaudvarokon 60 K Amerikában .. 15 cent Ausztriában 2500 osztrá K Hirdetések mm­sora 40 korona SZÍNHÁZI EbET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Kiadóhivatal : Erzsébet-körút 29 Telefon : József 121-73. A jegypénztár telefon­száma : József 121—72. A siker titka Írta : KARINTHY FRIGYES Nem olvastam még ilyen című köny­vet, de bizonyos vagyok benne, hogy nem — német professzor írta meg, öt­száz oldalon, nagy tárgyismerettel, ren­geteg kultúrtörténeti adattal, formás mun­kával — külön tárgyalva a kérdés tömeg­lélektani, belső esztétikai és külső iro­dalompolitikai vonatkozásait. Biztos, hogy van ilyen könyv valahol, biztos, hogy kimerítő és tökéletes elméleti képet ad a nagy problémáról, hogy hát minek van sikere — és biztos, hogy a dráma­írónak, ha ebből, a mesterségére hasz­nos dolgot akar tanulni, nem érdemes elolvasni ezt a könyvet. Mert van valami, amiről ez a német professzor nem tudhat — bizonyos, hogy nem tudja azt a valamit, a dolog lénye­­­gét , mert ha tudná, nem írta volna meg könyvet. Ez a valami, a dolog lé­nyege, a siker titka ugyanis abban van, hogy... De szót szóba ne váltsak. Ha engem bíznának meg egy ilyen könyv megírá­sával, hosszas töprengés után valószínűen afféle peripatetikus dialógus formájában írnám meg. Ketten beszélnének : a szín­i­igazgató és a szerző. Abból indulna ki párbeszéd, hogy a színigazgatónak darabra van szüksége, nagy sikerre és unszolná az írót, hogy írjon neki ilyen darabot. Ebből már kiderülne, hogy az igazgatónak nagyobb szüksége van sikerre, mint a szerzőnek — ami termé­­­szetes is. Eltekintve attól, hogy a színház kilencven százalékot keres a sikeren, az író pedig csak fizet , a színháznak nincs és nem is lehet más esélye. A színház nem foglalkozik mással , csak darabbal lehet sikere­s az író, ha színpadon megbukik, más műfajokban gyönyörűen érvényesülhet még — elég Jókaira hi­vatkozni. A párbeszéd további folyamán kide­rülne, hogy van még egy harmadik nagy különbség az igazgató és a­ szerző szem­pontja között. Az igazgató számára er­kölcsi és anyagi siker egy és ugyanazt jelenti — tőle nem várnak mást, neki neki nem kell felelni egyébért. A szer­zőnek azonban aggodalmai vannak — a szerző — ha költő is egyben — két­féle sikert ismer, s a kettő közül egyik­től jobban fél, mint a bukástól, s ez az a siker, amit olyan művel ér el, ami neki nem tetszik, amivel nem azonosít­hatja magát, amiről ösztönszerűen érzi, hogy többet árt neki, mint a bukás, ha­­mis képet ad róla, megrontja a közön­séggel való természetes viszonyát, útjá­ban áll elkövetkező szándékainak. Ez a nagy érdekellentét volna a pár­beszéd magva. Az igazgató nagysikerű darabokra hivatkozna, lelkesen bizonyí­taná a szerzőnek, ezekből a darabok­ból levont tanulságok alapján, hogy a közönségnek ez meg ez kell , hogy ilyen és ilyen természetű, tárgyaknak, beállí­tásoknak, hangnak és szerepeknek szo­kott sikere lenni, mióta áll a világ s rajta színházat játszanak. A szerző pe­dig, makacsul kitartana a maga állás-

Next