Színházi Élet, 1923. március 11–17. (12. évfolyam, 11. szám)

1923-03-11 / 11. szám

XII. évfolyam. 1923. március 11-től március 17-ig 11. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA : Budapesten és vidéken Negyedévre 800.— K­EGYES SZÁM ÁRA Budapesten, Dil­i vidéken K OU-pályaudvarokon 100 K Amerikában ..15 cent Ausztriában 4000 osztrá­k Hirdetések mű­sora 60 korona SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség : Erzsébet-körút 24 Telefon : József 129—35. Kiadóhivatal : Erzsébet-körút 29 Telefon : József 121-73. A jegypénztár telefon­száma : József 121—72. Tavaszi hold szinház után írta : KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Ha késő éjszaka kilépek a színházból és künn holdas éj van, azt hiszem, hogy uj előadás kezdődik s másik színházba kerültem. Szinház után, színházba megyünk. * Kérem, tartson velem. Mások is ugy megbecsülik a valóságot, mikor fölkelnek páholyukból és arcukba •csap az utca levegője ? Majdnem meg­ölelem az embereket, kik a járdán elém jönnek és a tárgyakat, melyek szerényen őrt állnak. Csak gyermek érezhet ilyen örömet, kit először visznek színházba, mint én, ki elhagyom a színházat. Végre egy igazi kocsis. Végre egy igazi pálinkamérés. Végre egy igazi gázlámpa. Mert remélem tudja, hogy a színpadon nemcsak a színészek játszanak, hanem a tárgyak is. Ismertem például egy szé­ket, mely már tizenöt éve „játszott", bohózatban, szomorújátékban. Nem is volt ez már szék. Ráültem és fölényesen megkérdezte, ugy­e jobb rajtam ülni, mint más széken. A díszítő a háttérbe helyezte, de soha­sem maradt ott, megindult a négy lábán, előre s a­­ fiatalabb, kezdő székek elé állt. Hiúl, kezelhetetlen ripacs-szék volt, primadonna-szék, könyök-szék. Ennyire elzüllött. * Nézze, kibujt a hold. Ott lóg az Operaház felett. Azt tartja, hogy kissé magasra akasztották ? Hevesi talán ala­csonyabbra tette volna. Jób diszkréteb­bet állít be, Márkus László sárgábbat. Bárdos titokzatosabbat. De én ugy ér­zem, hogy pont olyan, amilyennek lennie kell. Puha, könnyes márciusi hold, vázla­tos, mint a hóvirág. Megint hasonlato­kat mondok. Tehetek róla ? Ami szép, az máshoz hasonlít. Az ég olyan, mint a kék szem s a kék szem olyan, mint az ég. Csak a seprő hasonlít önmagéhoz. A jellem, az hasznos tagja a tárgyak társadalmának, az egyéniség, az mindig következetes, ennélfogva mi is követke­zetesek vagyunk hozzá. Eddig azonban még mindenki csak seprőnek nevezte mert csak seprő. A holdat millió ember udvarolta körül s nehéz uj bókot mondani. Tiz ujjamon felsorolhatom, mi minden volt már : 1. citrom, 2. tükör, 3. narancs, 4. hajó, 5. érdemrend, 6. lámpa, 7. gyöngyház-

Next