Színházi Élet, 1923. szeptember 23–29. (12. évfolyam, 39. szám)

1923-09-23 / 39. szám

16 SZÍNHÁZ TELET Telefonos Interaru Péchy Erzsivel közvetlenü­l a bécsi premier után reggel 8 óra 50 perckor az imperial-szálló második emelet 254. sz. szobája és a szinnazi Élet szerkesztősége között Megfőztem a bécsieket — mondja Péchy Erzsi — Halló ! Bejelentő! Ké­rem Wien, Imperial szálló, Péchy Erzsit. — Azt a drágát, azt az aranyost, azonnal kapcsol­juk. Éppen szabad a vonal. — Halló, Imperial szálló ! — Ja, ja, Hotel Imperial. Wer spricht dort ? — Halló, hier Budapest, Színházi Élet. — Ja, ja, gleich, wir wis­sen schon. Die grosse Künst­lerin, Elisabeth Péchy I... Gleich... schon hier... bitte sprechen I — Halló, ki beszél ? Itt Péchy Erzsi. — Kezét csókolom, drága, aranyos Erzsike, itt a Szín­házi Élet. Gyorsan mondja el, mi volt a premieren, mert egész Pest megőrül a kíváncsiságtól. — Jaj, de kedvesek. Még ágyban fekszem, éjjel 2 óra­kor feküdtem le. Egy óráig tartott a premier. Gyönyörű volt, nagyszerűen sikerült. Irtózatosan drukkoltam, at­tól féltem, hogy baj lesz a német beszéddel. És éppen most olvasom a lapokat, va­lamennyien azt írják, hogy úgy beszélek németül, mintha Bécsben születtem volna. Első felvonásban négyszer, másodikban öt­ször ismételtünk, után, sőt előtte is óriási Belépőm taps. A szobám tele van még most is hordják virággal, haza a színháztól. A partnereim el­ragadóak : Bachmann, Gi­sella Kolbek, König. A ren­dező Guttmann óriási, a kar­mester­iosztál még óriásibb. A zeneszerző Ralph Be­natzky minden szám után felrohant az öltözőmbe. A darab címe: Ein Märchen aus Florenc. Medici Katalin hercegnő szerepét játszot­tam. Egyik lap írja, hogy a ruháimról kiállítást kellene csinálni. Hallatlan boldoggá tesz a siker, örülök, hogy megfőztem a bécsieket. A publikum az első felvonás után „hoch Pécsy"-t kiabált, különösképpen magyar alig volt a színházban. — Mik a tervei Bécsben ? — Gyönyörű szépen fogok élni, nappal pihenek, este játszom. A tegnapelőtti fő­próba után ajánlatot kap­tam, hogy menjek Ameri­kába. A Johann Strauss di­rektora kétévi szerződéssel kínált meg ... — Te jó Isten, addig nem akar hazajönni Erzsike ? — Azt nem mondtam. Hogy képzel ilyet ? — No azért! Csókolok mindenkit, csókolom a közönséget, a színházakat, az utcákat, egész Pestet csókolom és magukat is. Péchy Erzsi összes csók­jait átadjuk mindenkinek, akiket illet. Akinek nem kell a Kelengye Angliaból kapott pamazatot a szinnazi Élet Hazassagközvetitő irodánk meg sunderlandban is napszem volt Magyar fiu irt Angliából : élvezettel böngészte a Szín­házi Élet házasságközvetitő­rovatát és elkésve ugyan, de ő is pályázik. Szenvedélye : a Bajadér, kedvenc ennivaló kis tyúkok, a étele : há­zasságtól nem Holzer-kelen­gyét vár, hanem egy ara­nyos, kedves feleséget. A kelengyére egyáltalán nem pályázik, csak a szerelemre. Irodánk becsukott már, de azért a pályázó Zoller Mik­lósra fölhívjuk a hölgyek figyelmét, ugy is mint világ­körüli utazóra Angliából ugyanis Görögországba megy pályázónk és e pillanatban ez a címe : Zoller Miklós, S. S. Szterényi leveleivel, Piraeus, Sons, 42 Agency Saporta & Jonos Dragumis, Greece. Barim operája a csodálatos mandarin befejezéshez közeledik Ott ül a Koch-Korsek­ zon­goránál, erősen őszül már és csöndesen, mosolyogva be­szél. — Most fejeztem be új szvitemet, amelyet november 19-én mutatnak be, ugyan­akkor, amikor Dohnányi Ernő új kompozícióját. Ké­szen vagyok a Kodály Zol­tán számára írt ouverteur­rel és befejezéshez közele­dik a Csodálatos mandarin című operám is. Ideje már, hogy elkészüljön, mert az Operaház 1919 óta várja az operát. — Október 23-án Bécsbe megyek a Waldbauer-kvar­tettel. I­­ ik hegedűszonátá­mat adom elő. December 15-én Párisba megyek, ahol ugyanazt a műsort játszom, amit Bécsben. ZOLLER MIKLÓS

Next