Színházi Élet, 1924. február 3–9. (14. évfolyam, 5. szám)
1924-02-03 / 5. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 33 Kálmán Imre nyilatkozik a Színházi Életnek új operettjéről a »Marica grófnődről Székely miliőben, Erdélyben játszik a darab Februárban lesz a bécsi premier, jövőre a pesti Előkelően konzervatív palota a Ringen. Már a kapunál figyelmeztet a csengő hangja, hogy látogató jön. A szobalány zajtalanul ajtót nyit és betessékel a fogadószobába. Néhány percig, míg várakozom, körülnézek a gyönyörű teremben. Fekete Bösendorfer a falnál, színes templomi ablakok és a bútorokhoz stilizált mennyezet. Minden végtelen finom és masszív, ári angol stílusban. Mintha nem is a város közepén lennék, olyan elvarázsolt csend van itt. De már jön Kálmán Imre ... Semmit sem változott a „Bajadér" óta. Talán csak néhány évvel lett — fiatalabb. És miközben a szobalány feketét és likőrt szervíroz, halkan és meggondoltan beszélni kezd . — Az új operettemről mondjak valamit a Színházi Életnek ? Címe : „Marica grófnő", éppen most végzem a partitúrán az utolsó simításokat. Romantikus történet, szövegét Brammer és Grünwald, a Bajadér librettistái írták. Székely miliőben, Erdélyben játszódik a cselekmény, a szereplők részben magyarok, részben oláhok. A muzsikában még inkább kidomborítottam magyar elemet, mint azt eddig tettem. Valami szilaj, fanyar hangulat vonul végig a melódiákon. Az egész keserű magyar sorsot próbáltam megérzékíteni benne. Felépítése nagyigényű, mondhatnám daljátékszerű. Különösen a finálékon érezhető ez, melyeken rendkívül gondosan és szeretettel dolgozom, egy-egy Hónapokig tart nálam finálé meghangszerelése. De most körülbelül teljesen készen vagyok már. A premier februárban lesz a Theater an der Wienben. Hogy Pesten hol lesz a bemutató, arról még nem határoztam. Egy azonban biztos, hogy a pesti bemutató csak a jövő szezonban lesz. — Én nem foglalok állást, hogy váljon az offenbachi parodisztikus operaszerű dalmű, vagy pedig a vidám táncos operett az igazi. Szerintem a jó operett mindig tetszik a megfordítva, közönségnek. És az az operett, amelyik a közönségnek tetszik, mindig jó. — Nagyon örülök, hogy a bécsi közönség most ilyen kedvesen fogadta a „Tatárjárás" felújítását. Különösen szép emlékek fűznek engem ehhez az első operettemhez, mely számomra a külföldi színpadokat megnyitotta. A szép régi budapesti emlékek ! Mikor még együtt voltunk valamennyien. Szegény megboldogult Jacob és Kacsoh, meg azután Szirmai Albert és én. Milyen fanatikus lelkesedéssel dolgoztunk az új, modern magyar operett megteremtésén. Sohasem jönnek vissza azok az idők! — A magyar operettet Jacobi és Kacsoh halálával szinte pótolhatatlan veszteség érte. Mégis én várom fiatal, friss tehetségeket, akik a tovább fogják vinni ezt a szép és emberszerető műfajt és melyet bizony úgynevezett „komoly emberek" nem mindig értékelnek kellőleg. * Ezeket mondta Kálmán Imre, az operette világhírű mestere. S mikor Jacobiról és Kacsohról beszélt, egy könny villant meg a szeme szögletén. Érdekes , a muzsikusok mennyivel jobban szeretik egymást, mint az írók ... H. Gy. KÁLMÁN IMRE