Színházi Élet, 1924. február 3–9. (14. évfolyam, 5. szám)

1924-02-03 / 5. szám

SZÍNHÁZI ÉLET 33 Kálmán Imre nyilatkozik a Színházi Életnek új operettjéről a »Marica grófnődről Székely miliőben, Erdélyben játszik a darab Februárban lesz a bécsi premier, jövőre a pesti Előkelően konzervatív pa­lota a Ringen. Már a kapu­nál figyelmeztet a csengő hangja, hogy látogató jön. A szobalány zajtalanul ajtót nyit és betessékel a fogadó­szobába. Néhány percig, m­íg vára­kozom, körülnézek a gyö­nyörű teremben. Fekete Bö­sendorfer a falnál, színes templomi ablakok és a bú­torokhoz stilizált mennyezet. Minden végtelen finom és masszív, ári angol stílusban. Mintha nem is a város kö­zepén lennék, olyan elvará­zsolt csend van itt. De már jön Kálmán Imre ... Sem­m­it sem változott a „Baja­dér" óta. Talán csak néhány évvel lett — fiatalabb. És miközben a szobalány feke­tét és likőrt szervíroz, hal­kan és meggondoltan beszél­ni kezd . — Az új operettemről mondjak valamit a Színházi Életnek ? Címe : „Marica grófnő", éppen most végzem a partitúrán az utolsó simí­tásokat. Romantikus törté­net, szövegét Brammer és Grü­nwald, a Bajadér libret­tistái írták. Székely miliő­ben, Erdélyben játszódik a cselekmény, a szereplők részben magyarok, részben oláhok. A muzsikában még inkább kidomborítottam magyar elemet, mint azt ed­­­dig tettem. Valami szilaj, fanyar hangulat vonul végig a m­elódiákon. Az egész ke­serű magyar sorsot próbál­tam megérzékíteni benne. Felépítése nagyigényű, mond­hatnám daljátékszerű. Külö­nösen a finálékon érezhető ez, melyeken rendkívül gon­dosan és szeretettel dolgo­zom, egy-egy Hónapokig tart nálam finálé meghangsze­relése. De most körülbelül teljesen készen vagyok már. A premier februárban lesz a Theater an der Wienben. Hogy Pesten hol lesz a be­mutató, arról még nem ha­tároztam. Egy azonban biz­tos, hogy a pesti bemutató csak a jövő szezonban lesz. — Én nem foglalok állást, hogy váljon az offenbachi parodisztikus operaszerű dal­mű, vagy pedig a vidám tán­cos operett az igazi. Szerin­tem a jó operett mindig tetszik a megfordítva, közönségnek. És az az operett, amelyik a közönségnek tet­szik, mindig jó. — Nagyon örülök, hogy a bécsi közönség most ilyen kedvesen fogadta a „Tatár­járás" felújítását. Különö­sen szép emlékek fűznek engem ehhez az első operet­temhez, mely számomra a külföldi színpadokat meg­nyitotta. A szép régi buda­pesti emlékek ! Mikor még együtt voltunk valamennyien. Szegény megboldogult Ja­cob­ és Kacsoh, meg azután Szirmai Albert és én. Milyen fanatikus lelkesedéssel dol­goztunk az új, modern ma­gyar operett megteremtésén. Sohasem jönnek vissza azok az idők! — A magyar operettet Ja­cobi és Kacsoh halálával szinte pótolhatatlan veszte­ség érte. Mégis én várom fiatal, friss tehetségeket, akik a tovább fogják vinni ezt a szép és emberszerető mű­fajt és melyet bizony úgy­nevezett „komoly emberek" nem mindig értékelnek kel­lőleg. * Ezeket mondta Kálmán Imre, az operette világhírű mestere. S mikor Jacobiról és Kacsohról beszélt, egy könny villant meg a szeme szögletén. Érdekes , a muzsi­kusok mennyivel jobban szeretik egymást, mint az írók ... H. Gy. KÁLMÁN IMRE

Next