Színházi Élet, 1924. február 10–16. (14. évfolyam, 6. szám)
1924-02-10 / 6. szám
2 SZÍNHÁZI ÉLET 2 pénztáránál. Úgy tapasztaltam, minden napnak van egy órája, amikor igazán élünk és elégetjük a tömjént, amit addig gyűjtöttünk. Ennek a királyi órának szolgálatában áll a nap többi huszonhárom órája. Lehet, hogy a költői munka végső célja egy vadászpuska meg egy vizsla, amelyek elkísérik a gazdájukat a tarlókra. Lehet, hogy egy hátasló, vagy egy karcsú vitorlás hajó. Ez a legkönnyebben ellenőrizhető : a gyönyörűség, amit a sportszenvedély kielégítése nyújt. Asszonyok ? Könyvek ? Lehet ! Talán kevesebb : jó ebéd, autó, vidám törzsasztal, virágos kert, vagy még ennél is kevesebb : valami gyűjtőszenvedély, rögeszme, móka. Mikszáth Kálmánnak— most csak meghalt Írókról beszélek az volt a királyi órája, mikor barátai és csodálói körében beszélhetett. Nagyszerűen tudott beszélni, új, ragyogó, meglepő és elragadó dolgokat mondott. Egy időbe mint a hasis bolondja az ópiumbarlangot. Jókai Mór minden szelíd, passzivitása mellett is komplikáltabb és rejtelmesebb egyéniség volt, mint a nagy palóc.) maga a kertészetet vallotta élete nagy szerelmének, de voltak más szenvedélyei is. A Petőfi-házban nagy üvegszekrényben őrzik kagyló- és tengeri csigagyűjteményeit. A családjától tudom, hogy magános óráiban csendesen és hosszasan nézegette és simogatta a gyöngyfényű, szivárványos és tigrises tengeri csodákat. Hátha akkor élte át az ő igazi királyi óráit ? Az ut itt hirtelen leereszkedik a lélek mélységeibe, ahol bajos volna tovább mennünk. — — TINO DI PATTIERA Az Opera neves vendégét régen így oktatta az apja főleg : Én mondom neked, tanulj Tino fis tenorista lesz belőled. AKNAY VILMA ELSŐ PRÓBÁJA A RENAISSANCE SZINHÁZBAN Aknay Vilm». Bérczy Ernő, Bárdos Artur igazgató és Vajda Ernő, a „Hárem" szerzője (Harsanni /cin.)