Színházi Élet, 1924. szeptember 14–20. (14. évfolyam, 37. szám)

1924-09-14 / 37. szám

SZÍNHÁZI ÉLET • Székelyfonó Magyar énekes-jelenet : Bartók—Kodály nép­dalgyűjtéséből színpadra írta Kodály Zoltán A Blaha Lujza­ Színház komoly művészi programmal jelentő slágerszáma, a rendkívül gazdag műsor keretében is. Missziót vállalt és legalább egy válogatott töredéke. Magunk véleménye helyett komoly zenészember szavait közljük itt kritika helyett : — Úgy tudom, — mondotta a magát meg­nevezni nem akaró zenei nagyság kérdé­seinkre — hogy majdnem másfél évtizeden át fáradott és szenvedett és áldozott Bartók Béla és Kodály Zoltán a maga erejéből, pénzéből és idejéből, távol minden társadalmi, vagy állami támogatástól — azért, hogy semmi el ne vesszen a hallatlan zene kulturális értéket jelentő magyar népdalköltés termékeiből. Ezt a munkát évtizedekkel ezelőtt elvégezték más államokban, állami megbízatással működő zenészemberek, így többek között Orosz­országban is, még a cári uralom alatt. Egye­dül Magyarországon nem történt semmi, nem­csak ebben az irányban, hogy a népdalkölté­sek óriási értéket jelentő számai el ne ves­­szenek, mint arany a pusztában, de abban az irányban sem, hogy a két művészember által már összegyűjtött értékek­­ közkinccsé váljanak. A Blaha Lujza­ Színház „Székely fonó" jelenetével kapcsolatos további prog­ramnak az a tény adja óriási, alig felbecsül­hető jelentőségét, hogy megtörtént az első komoly lépés ennek a gazdag anyagnak köz­kinc­csé tétele érdekében. Az Unió szín­házaké, de elsősorban Emőd Tamásé az ér­dem és az elismerés már ezért a tényért is föltétlenül kijáró koszorúja . Hogy aztán ez a kísérlet az abszolút művészi formát válasz­totta, külső kiállításban éppen úgy, mint a szereplő személyek megválasztásánál, csak jobban kiemeli az érdemet. Basilides Mária és Szende Feren­c kristályos művészete telje­sen érvényre juttatta a célt és a zeneszámokat egyaránt ! A „Székely fonó" előadása és a Kökény szólója A napilapokból ismeretes, hogy Kökény Ilonának „Búcsúzik az Antónia" című számát betiltotta a Színész-szövetség. A premieren gyorsírással leírtuk a dal szövegét. Itt kö­zöljük : „Hát idegyere Magyari komám, aztán hozd ma­gaddal a hónod alatt azt az öreg, vén, csalafinta hegedűdet is. Ejnye, de kopott a prímásnak, urnak a hóna. Hallod, ha azt a szerző meglátja, nagyon elszomorodik, mert hiszen a nóta is azt mondja, hogy : „Busul a lengyel hona állapotján !" Hát azért csak hoci ide, olyan mulatást csapunk ma, azon a 197-ik előadáson, hogy még az a brit költő az a hogyishijják, az az ájem Sekszpiri is meg­fordul sirjában. Hadd lássa meg az az édes Buda­pest, hogy hogy mulat a Fedák Zsazsa, mielőtt kimegy Amerikába. Azt hozd, hogy mandulafa, mandulafa ! . . . Kökény Ilona szólózik a Blaha Lujza Színházban (Angelo foto)

Next