Színházi Élet, 1926. január 17–23. (16. évfolyam, 3. szám)
1926-01-17 / 3. szám
19 SZÍNHÁZI ÉLET Hatvan tornyú várat ábrázol a HÁRY JÁNOS Kodály Zoltán, Harsányi és Paulini daljátékának egyik felvonása Kodály Zoltán nyilatkozik a „Háry János"-ról Ki me ismerné Háry Jánosnak, a magyar Mühlhausennek furfangos történetét? Mindenki előtt ismeretes a Garay János verses meséjében szereplő magyar obsitos, ki bejárja a világot Hencidától Boncidáig és érdekes, de nem éppen hihető történeteket mesél csodálatos kalandjairól. Ezt a nagyszerű sajet-t használta föl, mint ismeretes, Harsányi Zsolt és Paulini Béla és a magyar zeneművészet legkiválóbb reprezentánsával, Kodály Zoltánnal társultak, hogy színpadra vigyék Háry János obsitos úr jóízű alakját. Fölkerestük Kodály Zoltánt és megkérdeztük, hogy áll a daljátékkal, mikor fog színre kerülni. Kodály így nyilatkozott: — A mult nyár elején betoppant hozzám Harsányi Zsolt és Paulini Béla . . . Egy szövegkönyvet hoztak, a Háry János szövegkönyvét. Én elolvastam, megtetszett s örömmel vállalkoztam tehát zenei illusztrálására... — Az újságok akkor sok mindent összeírtak, például, hogy a Háry Jánost vígoperának írom, de ez nem igaz, mert a Háry János daljáték, ami a Nemzeti Színházban éppen úgy színre kerülhetett volna, mint az Operaházban. — Háry János alakját a két szövegíró egészen elmélyítette, emberibb embert formált belőle és molièrebb alakot alkottak, minit tán Molière tette volna. Nem vagyok optimista, de nagy sikert jósólok a darabnak. Még soa se voltam így, hogy magam sem tudom megállapítani és felfogni, hogyan lehet egy darab egységes, mint ez, s mégis mozaikszerű. — A Háry János talán egy mozifilmhez hasonlít legjobban. Az obsitos mindegyik kalandja más és más színen játszódik le. Nagyon érdekes és eredeti . . . Harsányi Zsolt és Paulini Béla még darabrendezésnél is segítenek . . . Előfordul, hogy egy hatvan tornyú várat kell a színpadon ábrázolni és ezt a feladatot is megoldja a szerzők leleményessége olyan rendezővel, mint Márkus László . .. Azt hiszem, a darab érdekes eredetiségével lépést tart a zene is. A mester zongorához ült és eljátssza az egyik számot. Csodálatosan zamatos zene. A magyar motívumok szinte rezonálnak a hallgató lelkében. Mikor fölkel a zongorától, mosolyogva mondja: — Azt hiszem, most már elég volt ebből a Háry Jánosból... Talán beszéljünk másról. — Melyik művén dolgozik most a mester? — Móricz Zsigmond szövegére írandó nagyoperámat, az Odisszeuszt készítem elő. Gyakran reggeltől késő éjjelig dolgozom . . . Ezután a mondat után lelketlenség lett volna tovább faggatni Kodályt. Inkább dolgozzon, mint nyilatkozzon. KODÁLY ZOLTÁN 2*