Színházi Élet, 1926. január 17–23. (16. évfolyam, 3. szám)

1926-01-17 / 3. szám

19 SZÍNHÁZI ÉLET Hatvan tornyú várat ábrázol a HÁRY JÁNOS Kodály Zoltán, Harsányi és Paulini dal­játékának egyik felvonása Kodály Zoltán nyilatkozik a „Háry János"-ról Ki m­e ismerné Háry Já­nosnak, a magyar Mühl­hausennek furfangos törté­netét? Mindenki előtt isme­retes a Garay János verses meséjében szereplő magyar obsitos, ki bejárja a világot Hencidától Boncidáig és ér­dekes, de nem éppen hihető történeteket mesél csodála­tos kalandjairól. Ezt a nagyszerű sajet-t használta föl, mint ismere­tes, Harsányi Zsolt és Pau­lini Béla és a magyar zene­művészet legkiválóbb repre­zentánsával, Kodály Zoltán­nal társultak, hogy színpadra vigyék Háry János obsitos úr jóízű alakját. Fölkerestük Kodály Zol­tánt és megkérdeztük, hogy áll a daljátékkal, mikor fog színre kerülni. Kodály így nyilatkozott: — A mult nyár elején beto­ppant hozzám Har­sányi Zsolt és Paulini Béla . . . Egy szövegköny­vet hoztak, a Háry János szövegkönyvét. Én elol­vastam, megtetszett s örömmel vállalkoztam te­hát zenei illusztrálására... — Az újságo­k akkor sok mindent összeírtak, például, hogy a Háry Jánost vígoperán­ak írom, de ez nem igaz, mert a Háry János daljáték, ami a Nemzeti Színház­ban éppen úgy színre ke­rülhetett volna, mint az Operaházban. — Háry János alakját a két szövegíró egészen elmélyítette, emberibb embert formált belőle és molièrebb alakot alkot­tak, minit tán Molière tet­te volna. Nem vagyok op­timista, de nagy sikert jó­sólok a darabnak. Még so­­a se voltam így, hogy magam sem tudom meg­állapítani és felfogni, hogyan lehet egy darab egységes, mint ez, s mé­gis mozaikszerű. — A Háry János talán egy mozifilmhez hasonlít legjobban. Az obsitos mindegyik kalandja más és más színen játszódik le. Nagyon érdekes és eredeti . . . Har­sányi­­ Zsolt és Paulini Béla még darabrendezésnél is segítenek . . . Előfordul, hogy egy hatvan tornyú várat kell a színpadon ábrázolni és ezt a felada­tot is megoldja a szer­zők leleményessége olyan rendezővel, mint Márkus László . .. Azt hiszem, a darab érdekes eredetisé­gével lépést tart a zene is. A mester zongorához ült és eljátssza az egyik számot. Csodálatosan zamatos zene. A magyar motívumok szinte rezonálnak a hallgató lelké­ben. Mikor fölkel a zongorától, mosolyogva mondja: — Azt hiszem, most már elég volt ebből a Háry Já­nosból... Talán beszéljünk másról. — Melyik művén dolgozik most a mester? — Móricz Zsigmond szö­vegére írandó nagyoperámat, az Odisszeuszt készítem elő. Gyakran reggeltől késő éjje­lig dolgozom . . . Ezután a mondat után lel­ketlenség lett volna tovább faggatni Kodályt. Inkább dol­gozzon, mint nyilatkozzon. KODÁLY ZOLTÁN 2*

Next