Színházi Élet, 1928. január 1–7. (18. évfolyam, 1. szám)

1928-01-01 / 1. szám

•SZÍNHÁZI ÉL­E­T Kevés város dicsekszik régibb színházi múlttal Budapestnél. Már közel két év­ezred előtt, a római világban két szín­háza volt Aquincumnak. Az egyiket, az amfiteátrumot mindenki ismeri. Ez volt a polgárságlakta külváros színháza, a város középpontjának a „city"-nek, a ka­tonavárosnak színházát azonban csak két év előtt találták meg ott, ahol egy év­század óta körben épített házak alkotják az úgynevezett Királyhegyet Óbuda és Új­lak határán. E színház színészeit névleg nem ismerjük, de a föld megőrzött szá­munkra egy olyan feliratos emléket, amelyből sokat tudunk meg a színház egyik legérdekesebb egyéniségéről, az első budapesti színházi súgóról, aki a Krisz­tus születése utáni II—III. században egyik éltető eleme volt a római város szín­házának. Az ókori sugó, amikor egy sugó-­élet alkonyán­­ hálás szívvel gondolt vissza soha eléggé meg nem jutalmazott érde-Titus Flavius Secundus aquincumi színházi súgó rekonstruált sírköve meire, elhatározta, hogy háláját a kegyes istenek iránt szépen faragott fogadalmi oltárkővel fogja leróni. így született meg a székesfőváros színháztörténetének pél­dátlanul érdekes emléke, amely a múlt század derekáig a Pálffy-téren elterülő régi katonai sü­tőház épületébe volt befa­lazva, annak lebontásakor nyomtalanul eltűnt és ma valószínűleg beépítve lap­pang valamelyik csendes vízivárosi há­zacska falában. Feliratát azonban már egy emberöltő előtt gondos kezek lemá­solták. Megtudjuk belőle nemcsak az első budapesti súgó nevét, hanem azt is, hogy a város fénykorában e színház művészei már rájöttek arra a tapasztalatra, hogy egyesülésben van az erő és rák vagy 1700 évvel ezelőtt az megalapítot­a quincumi színészek testületét, a scaenikusok kollé­giumát, amelynek tagjai egy helyi Genius oltalma alá helyezték összes kérelmeiket és vágyaikat. Ez a Genius bizonyára sok sikerhez jut­tatta buzgó hiveit és megkönnyítette még Titus Flavius Secundusnak, jónak is foglalkozását, mert a derék sú­különben aligha emelte volna az itt közölt feliratos követ, melynek felirata, rövidítéseit fel­oldva, így szól: Genio colleglo scaenicorum Titus Fla­vius Secundus monitor dono dedicavit. azaz: A színészek testülete Géniuszának ajándékul szentelte Titus Flavius Se­cundus, a sugó. A színházat elpusztították az idők vi­harai. A büszke II. segédlégiónak és a IV. flaviai légiónak színházi habitusi ma már csak az aquincumi múzeumban őr­zött sírkövekről tekintenek felénk. A szín­házból sem maradt egyéb ovális alakú belső falának néhány alapépítményéből, de mindent és mindenkit túlélt Titus Fla­vius Secundusnak, a súgónak emléke. Ki tudja nem kerül-e még egyszer a véletlen csodálatos játékaként sírköve is elő, amelyen az akkori szokáshoz híven el­hallgatva bár, de élethű portrait alakjá­ban tekint majd reánk másfél évezre­desnél hosszabb álmából felébresztve — és talán — sug is nekünk valamit. S­álóczi Edgár. éves a legöregebb pesti sugó, JL1 00 éves a budapesti szinészegyesület, mindez kiderül Titus Flavius Secundus aquincumi szinházi sugó sírkövéről, amely elveszett és megvan mégis

Next