Színházi Élet, 1929. április 14–20. (19. évfolyam, 16. szám)

1929-04-14 / 16. szám

szerekért... hát csak . .. megyünk . . me­gyünk! Hopp! Hopp! Ő is odajött .. . PROFESSZOR: Kicsoda? 43-as BETEG: Na ő! PROFESSZOR: De ki az az ő? 43-as szerényen­: Jaj de hülye vagy. Na, ő! Adott egy pofont! Ilyet! (Hatalmas pofont ad a professzornak). PROFESSZOR (ordit): Na-na-na!... 43-as BETEG: Ugyanazt mondtam én is. (Az ápolók lefogják). PROFESSZOR (bizalmasan): kérlek, nincs semmi panaszod? Hát mondd 43-as BETEG (bizalmasan): Nincsen kér­lekalásan ... csak egy szerény kérésem volna kérlekalássan. PROFESSZOR: Parancsolj kérlekalássan!... 43-as BETEG: Hát kérlekalássan. (Füléhez hajolva, az ápolókra mutat.) Akasztasd fel ezt a két barmot, kérlekalássan .. . PROFESSZOR: Meglesz, kérlekalássan .. . 43-as BETEG: Kiszu­hand kérlekalássan...­­(Kéjjel röhög). (A hátsó ajtón PROFESSZOR: Tessék, kopognak). SZOLGA (belép): Egy hölgy és egy ur ke­resi a tanár urat. (Névjegyet ad át). PROFESSZOR: Igen ... azonnal... (Az ápolókhoz, a jobboldali ajtó felé mutatva.)­­Erre menjenek... (A két ápoló jobbra ki­vezeti a 13-ast.) Tessék. SZOLGA (kimegy). PROFESSZOR (az alorvoshoz): Mayerné és a fia. SZOLGA (a középső ajtón beengedi a mél­tóságos asszonyt). 3. JELENET A professzor, az alorvos és a méltóságos­asszony. PROFESSZOR: Csókolom a kezeit, méltó­ságos asszony... (Elébe megy.) MAYERNÉ (nagyon elegáns idősebb hölgy, feketében, kezében kis fekete táska, pompás ékszerek. Halkan, szelíden­: Jó estét, ta­nár úr. PROFESSZOR: A fia? MAYERNÉ: Künn vár. PROFESSZOR: Engedje meg, hogy bemu­tassam: Doktor Wolff, az alorvosom. (Hely­éyel kínálja.) MAYERNÉ Parancsoljon ... (leül): Köszönöm. (Szünet, csöndesen, nagyon meghatóan.) Kérem, tanár úr... legyen kíméletes a fiammal ... És ajándékozzon meg a legnagyobb boldogság­gal egy kétségbeesett anyát . .. Adja vissza a fát ... az egyetlen fiát — az életnek . .. PROFESSZOR : Méltóságos asszonyom, kedves fia különben normálisan viselkedik? Ugy értem, azon a bizonyos rögeszméjén kí­vü­l? MAYERNÉ: Az a rögeszméje, hogy óriási ékszergyárai és gyémántbányái vannak Cali­forniában... Amint megismerkedik valaki­vel, rögtön üzleti ajánlatokat tesz, különböző ékszereket és pénzt követel.. egyik bot­rányt a másik után kell helyrehoznom ... (Sírva.) Istenem, olyan szerencsétlen vagyok. PROFESSZOR: No, no, no, remélnünk kell méltóságos asszonyom, talán a baj nem is olyan súlyos, mit gondoljuk . .. talán itt sem kell őt tartani... MAYERNÉ (kétségbeesetten): Nem! Nem! Itt kell tartania, tanár úr. .. Nem bírom nézni a szenvedését... Attól félek, hogy egy­szer ... Istenem ... (Zokogva.) Az én szép, drága, egyetlen gyermekem.... PROFESSZOR: És a kedves férje?... Ma­yer tanácsos úr?... MAYERNÉ (halkan): Az uram kilenc év előtt meghalt. .. PROFESSZOR: Mi baja volt? MAYERNÉ: Neki is .. . PROFESSZOR: Hm, hm ... Na, majd meg­vizsgáljuk! (A csengő felé nyal). MAYERNÉ (ijedten): Nem! Nem előttem... Ezt nem birom ki! ... PROFESSZOR: De hiszen semmi. .. csak elbeszélgetek vele ... MAYERNÉ: Nem, tanár úr! Nem birom . . . (Zokogva.) Én már egyszer. .. Mikor az uram.. . Nem birom mégegyszer végig­nézni! ... PROFESSZOR: Csillapodjék asszonyom ... (Vizet tölt neki). MAYERNÉ: Később visszajövök, de most nem akarok vele találkozni, higyje el. .. Nem bírnám . .. Nem volnék képes elviselni... PROFESSZOR: Akkor talán erre méltóz­tassék... (A jobboldali ajtóra mutat.) Itt nem fognak találkozni és nyugodjon meg asszonyom, igérem, ha rajtam múlik, én visszaadom a fiát Önnek — egészségesen! MAYERNÉ (megragadja a professzor ke­zét): Köszönöm... köszönöm... (Jobbra in­dul). PROFESSZOR: Méltóztatik várni? MAYERNÉ: Nem . .. Egy óra múlva vissza­jövök . . . Viszontlátásra tanár ur! . . . Alor­vos ur .. ( Jobbra el). ROYAL EXCHANGE ASSURANCE kS.!í.?„® JS­E'fogad tűz-, betö­rés-, Üzemszünetelés­, jég-, szavatosság-, szál­lítmány- és üvegbiztosításokat legelőnyösebb feltételek mellett. 1. Budapest, V., Wurm-utca (Leszámítoló Bank palota) Telefon: 278-90 orszá­ g* 131

Next