Színházi Élet, 1929. szeptember 21–28. (19. évfolyam, 39. szám)
1929-09-21 / 39. szám
JOHNSON (ijedten): Mi az? CONNIE (zokogva): Az önképzőköri jegyzőkönyvnek 1898-as évfolyamai Összeraktam! (Tomra bámul, az leszegett fejjel áll.) JOHNSON (kiáltva): Mi az? Önképzőkör 1898? ... megálljon! (Felkapja a lapokat, nézi.) Nahát! KEARNEY: Mi bajod? JOHNSON (izgatottan): Tom, magának hallatlan szerencséje van! Úgy nézzen erre a kislányra, hogy ez a maga legjobb kabalája! MIND: Dehát mi történt? JOHNSON (derült arccal): Semmi! Csak valami az eszembe jutott... talán mégis tudok csinálni valamit.. .! Vigyázzatok, Kenyon. (Tom, Kearney balra, Connie jobbra el.) Ben a régi önképzőköri jegyzőkönyveket nézegetem ... (Melléje ül.) hát ez éppen nem volt, hanem... KENYON: Nincs hanem! Bennünk még volt tisztesség! Nekünk még nem a lányokon járt az eszünk. Fogadom, akárhol fel azt az ócska kötelet, sehol sem nyitnád holmi ostoba szerelmes versekre ... találnál JOHNSON ("mosolyo^va kinyitja a könyvet, rákacsint, olvas): „Vároldalon!" KENYON: No lám! Vároldalon! Ez a mi időink! Már a cím milyen nemes. Semmi poézis! Semmi bárgyú ábrándozás! JOHNSON: Várj csak! (Lassan, humorral olvassa.) Vároldalon sétálgatok Szép május délután És folyton rólad álmodok. Szerelmem, Conniekám! KENYON: Hát ez véletlenül kivétel! (Kissé megütődve.) De ebből is látni, milyen más volt a mi gondolkozásunk az ilyen dolgokban, mennyivel ideálisabb, szemérmesebb! JOHNSON (m. f.): A lelked, hogy mily hófehér. Mily tiszta, önfeledt, S milyen hercig az a lencse ott. A kis kebled felett. KENYON: Hogy? (Boszankodva.) Hát igen .. . akadvtaik merészebb költemények is, de legalább nem voltak bennük csillagászati képtelenségek! JOHNSON (m. f.): Oh, mit nem tennék érted én. Te drága habfalat, Hisz úgy keringek körüled. Mint föld körül a nap! KENYON: A nap a föld körül? De hiszen ez őrültség? JOHNSON (m. f.): És nem is hagyom abba azt. Mig bennem élet van Hadd pukkadjon meg dühében A csillagászattan! KENYON: Hallatlan! Ki irta ezt a marhaságot? JOHNSON: Te! KENYON: Az lehetetlen! (Olvassa.) Charlie Kenyon! ... Mikor volt ez? JOHNSON: Amikor te készültél csillagászati vizsgára és amikor te csaptad egy Connienak a szelet. KENYON: Én?... megőrültél? Hogy én ilyesmiket... hát hogy lehet az? JOHNSON: Úgy öregem, hogy akkor te voltál 20 éves. _ • _ • m karral, ütőnyomok nélkül kiirtja, összes szépséghibák kezelését NQIA^f AlAlfQI Qnnnal biztos sikerrel végzi: Pollik Sarolta. Andrássy-ut 38.1 emelet lltflf tflItflHnl #111 I UI (Párisival szembeni) .Miracle" hajeltávolitó-szer szétküldése utasilllllllf.1111111111111 III III. tással. .Miracle- szeplekurám hatása bán.nlatOB. Díjtalan felvilágos W,P ... irtás. Prospektes. (25 éves működés.) 9. JELENET Johnson, Kenyon (Alkonyodik, fenn a termekben békés diákdalokat énekelnek a fiuk.) JOHNSON (lapoz a könyvben): 1898 ... január... március... (Mosolyogva) május, ez az! (Olvassa, felmásan bólogat.) KENYON (dühöngve jön az épület felől): Hallatlan! Felháborító! (Észreveszi Johnsont.) Te vagy az Johnson ... Hát te mit andalogsz itt? JOHNSON: Hallgatom a fiaim énekét. Szépen énekelnek ezek a fiúk . . . Akárcsak mi hajdan, a mi időnkben. KENYON: Én nem szoktam énekelgetni — még hajdan, a mi időnkben sem! Jó éjszakát! (Indul a háttér felé.) JOHNSON: Hová sietsz? Oly szép az este! Mindjárt feljönnek a csillagoki KENYON: Köszönöm! Nekem már éppen elég volt a csillagokból! JOHNSON: Ne légy már olyan morcos . .. nézd a Vénus is ott hunyorgat az ég alján... KENYON (mérgesen): A Vénusból pláne elegem van! A Vénus csak (Előre jön.) forogjon a Mars körül. .. néha álljon meg . . . és nézze őt a kutyateremtési! ... JOHNSON: Hát ezt honnan veszed? KENYON (m. f.): A vizsgán tanultam! A te drágalátos kedvencedtől . (Leül a fa alá a padra.) a misiter Tomtól. Akinek olyan tárgy a csillagászat, mivel legalább kettőnek kell egyszerre foglalkozni. JOHNSON (bámulva): Ezt Tom mondta? KENYON: Tom! Mit szólsz hozzá? Hallatlan! Csak valld be. .. Volt ez a mi időnkben? JOHNSON: Hát tudod... véletlenül ép 190