Színházi Élet, 1929. december 29–1930 január 4. (20. évfolyam, 1. szám)
1929-12-29 / 1. szám
Al Jolson nem szereti a társaságot, ideális életet él, kedvenc szórakozása a horgászás és a legjobb barátja a Pesten is jól ismert Jack Haskell Hollywood, december (Hollywoodi tudósítónktól) Ha valaha meg fogják írni a hangosfilm történetét, ez a kultúrhistoriai fejezet elválaszthatatlan lesz Al Jolson nevétől. Ebben az egész dologban pedig az a furcsa, hogy míg a némafilm elsősorban a szép emberpéldányoknak köszönhette páratlan népszerűségét, a hangosfilm egy normális körülmények között csúnyának nevezhető férfiúnak tartozik köszönettel. Igaz, hogy ez az Al Jolson nem ismeretlen csillagként bukkant fel a film világában. Amikor Warnerék szerződtették, már Amerika legnépszerűbb négerimitátor jazz-énekese volt, akinek egyegy új számát grammofon-lemezek százezrei terjesztették. Mint Maurice Chevalier, ő is specialistája a chansonnak, de hatása nagyobb és közvetlenebb, mert amit ő előad, ahhoz nem kell nyelvtudás. A szívtől jön és a szívekig ér. A karrierjének új szakasza mindenki előtt ismeretes. Amikor a Warner-gyár anyagi erőinek utolsó tartalékával megcsinálta vele az első beszélőfilmet, a Jazz Singert, annyira készen volt, hogy a főszereplő Al Jolson kikötött honoráriumát értéktelennek látszó Warnerrészvényekkel tudta csak kifizetni. De a Jazz Singer kikerült a piacra és forradalmat csinált a film világában. Páratlan üzlet lett és hatása alatt a legnagyobb hollywoodi gyárak egymásután tértek át a hangosfilmre. Az Al Jolson birtokában lévő Warner-részvénypakettek egy negyedév alatt egy-