Színházi Élet, 1930. április 27–május 3. (20. évfolyam, 18. szám)
1930-04-27 / 18. szám
nult a sok hivatalos úrra, meg az elegáns dámára, aki nyájasan mosolygott reá: — Akarsz-e az én kislányom lenni, Klárikám? Sordöntő pillanat volt ez a menhely Klárikája életében. A kislány habozott egy pillanatig, lesütötte a szemét, de aztán mégis felvetette az izgatottan várakozó Dollyra. Még egy pillanat és a kis Klári már Dolly Jancsi nyakában van és boldogan súgja a fülébe: — Mamám, édes * mamám! Ami ezután következik, már úgy hangzik, mint egy tündérmese. Hamar átesünk a Liga hivatalos formáin és Klárika már az autóban ül új mamájával, aki viszi, hogy ne adja vissza többé! Az első stáció a babaüzlet. Klárika megkapja azt a nagy beszélő, alvóbabát, amelyről annyit álmodott. Innen gyorsan cipőboltba. Dolly szerint az a ilyen kis kisasszonynál is a cipő a legfontosabb. A Deák Ferenc utcai cipőboltban a segédek és a két kisasszony egyszerre rák ki Klárikát, aki szolgálegyelőre — tizennégy pár cipőt kapott. Az élénk és okos kisleány mindennek örül, a babának is, cipőnek is és kitágult szemmel hallgatja új mamáját, aki a mamák elragadtatásával beszél párizsi igazi kis pónilovakaról és a kis autóról, amely pont olyan naCyr, mint Klárika. Megrakodva ülünk ismét kocsiba. Irány a szálloda. Klárika első gazdag ebédje. A régi elnyűtt cipőcskét a boltban felejtettük. Visszamegyünk érte. Talán örülni fog a miliomos Klára kisasszony egyszer azoknak a kis topánkáknak, amelyet a szegény kis Klárika hordott valamikor. fdr. h. k.l Dolly Jancsi „gyereknézőben", a Liga rákospalotai otthonában Dolly Jancsi ajándékot ad a Liga egyik kis betegének Dolly Klárikája megkapja az első tizennégy pár cipőt (László felv.) 31