Színházi Élet, 1932. július 10–16. (22. évfolyam, 29. szám)
1932-07-10 / 29. szám
egyszerűen nem akartam leszerződni. Fritzit rossz kabbalának tartottam. — Az is volt. Amikor harmadszor kellett volna együtt játszani, én lettem beteg. Végre aztán a Deutsches Künstler Theater összekerültünk. színpadán Együtt játszottunk a Profit Gibsy! című vígjátékban. Sikerünk volt. Fritzinek a közönségnél s nekem Fritzinél. Azt hiszem, az én sikerem nagyobb volt és őszintébb. Happy end: házasság, s azóta szűnni nem akaró boldogság. Eszterházy Ágnes Berlinről beszél: — Szeretem Berlint és a berlini őslakókat, Bolváryékat, Szőke Szakállt, Ábrahám Palit, s mindenkit, aki Európa Newyorkjában csak magyar. Az idei magyar bálon találkoztam Incze Sándorral. Valamennyien körülálltuk és kértük, hogy mutasson egy kis magyar pénzt. Adott is nekem egy huszpengőst — emlékbe. A huszpengőst máig megőriztem, s most költöttem el, hogy hazajöttem. Nem baj. Lesz még Berlinben magyar bál, amelyre ezennel máris ünnepélyesen meghívjuk Incze Sándort. Még ezeket mondja: — Ne felejtsék el megirni Fritziről, hogy szorgalmasan tanul magyarul. Sőt nemcsak szorgalmasan, hanem eredményesen is. Magyar ismerőseimnek már édes anyanyelvemen mondja: Schultz Frigyes vagyok, ez a hölgy pedig a feleségem . . . Eszterházy Ágnes — édesanyjával