Színházi Élet, 1933. október 22–28. (23. évfolyam, 44. szám)
1933-10-22 / 44. szám
nyerte Bécsben. Ezek, itt, együtt, egy család. Minden szabad időnket itt töltjük. Fényképezünk! Mozgófényképek ! Igen, azok is. Némák, persze, nem hangosak. Nekünk ezek is jók. Nem a nyilvánosság számára készülnek. Kizárólag csak a magunk számára. Egy a fontos: a jó fotográfia. Hogy a fotográfiák közé történetek, szerény kis történetek is szövődnek? Igaz, ez is előfordul néha, de, mondom, nem ez a fontos ... És készítünk mi didaktikus filmeket is. Például: filmet a sejtek életéről, osztódásáról és haláláról... tájképsorozatokat, filmet az állattenyésztésről. Játékfilm! Többnyire családi képek, szigorúan magánhasználatra. Színésznők! Ugyan kérem! Családtagok, jó ismerősök! ... Primadonnánk! Még csak az kellene! No de most, véletlenül, mégis ... Engedje meg, hogy bemutassam Miss Lisbeth Székelynek. Székely kisasszony. Kitűnő termet. Melegfényű szemek, haj. Kedves hang. Bronzbajátszó barna . Amerikában, Richmondban, Virginiában születtem. Szüleim magyarok. Apámnak repülőgépgyára van. Eddig nem gondoltam arra, hogy filmszínésznő leszek. Talán csak egyszer, öt évvel ezelőtt. Akkor repülőgépkiállítás volt Los Angelesben. Elvitt magával az édesapám. Egy hétig voltunk Los Angelesben. Ellátogattunk Hollywoodba is. Akkori bizony ... hiába is tagadnám. És most! Az ezüst háromszögben játszottam. Most persze újra arra gondolok, hogy ... De nem, erről egyelőre ne beszéljünk. — Visszamegy Amerikába! — Vissza, de hogy mikor, azt még nem tudom. — Mióta van itt! — Egy év óta. Lehetséges, hogy még egy évig ittmaradok. — Kinél van itt! — A rokonaimmal. — Mit csinál! — Megtanultam a gép-és gyorsírást. — Szüksége van rá! — Nincs. Semmitevéssel nem lophatom az időmet. Kell, hogy valamivel elfoglalja magát az ember. Gépírok, gyorsírok, vagy filmezek. — Mindegy! — Nem. Filmean — jobb. «Külső felvételen» Székely László, Vaits Sándor, Kádár Piroska, Horváth Péter és Dudás László Jelenet az «Ezüst háromszög» című amatőrfilmből Kádár Piroska és Horváth Péter