Színházi Élet, 1934. május 13–19. (24. évfolyam, 21. szám)

1934-05-13 / 21. szám

EGY HÍ) OLVASÓ — R. LEVÉL: Engem mér? b­ent szeretett senki. VÁLASZ: Ön most 18 éves. Panaszra, türel­metlenségre nincsen ok. Tudja mit? Várjon tizenkilenc éves koráig ... ha akkor megismétli »panaszát« — majd beszélünk a dologról. WEEK-END. LEVÉL: A szüleim nagyon konzervatívok — ellene vannak a kirándulá­sainknak. Viszont én nagyon szeretem a fiút és nem találok semmit az ilyen­ban. A múltkor is reggeltől-estig kiruccanások­oda voltam (vidéken!). És emiatt nagy skandalum volt. VÁLASZ: Már többször megmondtam, kedves kisasszonyom, hogy nálunk még igen sokhe­lyütt elítélik ezt a külföldön már teljesen be­vett szokást, hogy fiúk és lányok egyedül jár­janak, egyedül és együtt ránduljanak ki. Ilyen­kor — igénytelen nézetem szerint — mindig az illető társaság fölfogása a döntő, amelyben élünk és ennek természetesen mindig hű ki­fejezője a szülők aggodalma, a szülők akarata. Én az ön helyében feltétlenül szót fogadnék. DEBRECEN. LEVÉL: ön írta azt a bizonyos nótát? Igaz, hogy: debreceni vonatkozású? És miért olyan lemondó a hangja? VÁLASZ: Mert... egy másik strófával fele­lek most önnek. Nekem is nyílt tavasz ott, Akácvirágzás is . . . Sepertem eleget, Seperjen most más is! K. IREN. LEVÉL: Mit teccik gondolni, az alatt az idő alatt, míg kénytelen vagyok kül­földre utazni, elvehetik-e őt éntőlem? VÁLASZ: Kedves Irénke, természetesen csak általánosságban válaszolhatok erre a gyöngy­virágos aggodalomra, minthogy sem önt, sem »őt« nem ismerem. Régi alapigazság: a távol­lét csak növeli a komoly és a mély érzelmeket. Bízzunk mind a ketten ebben ... jó? 64 "^gyítás-t tt 14?. . J­ntci: Szoktál-e te is, Ha egyedül vagy néha, Almokat szőni, Mik nem válnak valóra. Szoktál-e te is Hosszan elmerengni Az éj csöndjében És Istent keresni. Szoktál-e te is Hinni, bízni, várni. Szép napos mezőkön m­­agánosan járni. Szoktál-e te is, Ha egyedül vagy néha. Könnyeket ejteni A hűvös takaróra. Szoktál-e te is A csönd elől futni? A tömeget keresni. Kábulatba jutni. Szoktál-e te is Barátot keresni, Egy vigasztaló szóért Majdnem elepedni. Két héttel ezelőtt a Szín­házi Élet bemutatta az uj magyar költőnőket. Kima­radt közülük Farkas Steffy, akinek most itt közöljük egy szép versét. Farkas Steffy leánya dr. Farkas Samunak, a Men­tők népszerű igazgatójá­nak. Eddig csaknem va­lamennyi pesti napilap ho­zott már tőle verset VALAKI, AKI SZERETNE FELEJTENI. I.EVÉ­L: »Ön talán, aki jobban ismeri ,a fér­fiakat, mint én, talán jobban meg tudja ma­gyarázni, mi ez: szerelem, felejtéskeresés vagy unaloműzés? Talán tanácsot is tud adni, mit csináljak?« VÁLASZ: A tanácsom az, hogy­­ ne csinál­jon semmit, örüljön a meglevő jónak, örüljön a kedves találkozásnak, az együtt töltött ked­ves időknek, de ne komplikálja fölösleges ag­godalmakkal, félelmekkel, phobiákkal. Tudni­illik, kisasszonyom, a szerelem olyan furcsa dolog, hogy: két emberre beállított érzés.­­Vannak, akik azt mondják több emberre is, de ezeknek nincs igazuk!) Ha nagyon ke­ressük, ha nagyon akarjuk, mindig találunk kifogásolni valót, szenvedni valót, aggodalomra valót eleget. Ne komplikáljuk tehát az életet, érzelmeket... a tavasz is néha elborul, esős, szeszélyes, felhős . . . mégse látják az árny­oldalait azok, akik örülnek a tavasznak! ÉS MÉGIS EGYEDÜL. LEVÉL. ..Ezek azok a problémák, amelyek — higgje el — nem hagynak nyugodtan élni! Pedig már úgy sze­retnék békében élni, úgy szeretnék egy kis Jót is kapni már a sorstól...!« VÁLASZ: Én nem tanácsolhatom azt, hogy menjen férjhez a mostani kérőjéhez, azon egy­szerű oknál fogva, mert ilyen dolgokban, az ilyen természetű életbevágó kérdésekben csak egy valaki adhat tanácsot, és ez az illető saját maga. Cselekedjen körülményeinek tekin­tetbevételével, hajlamai és érzése szerint. Az én nézetem: az ön élete csupa habozás! Csinos leány, olyan valaki lehet, aki nagyon tetszik a férfiaknak, és ez a sok tetszés megzavarja. Hát ne zavarja meg! Haladjon nyugodtan maga útján, lássa el nyugodtan a hivatalát . . . a a múlttal ne törődjön, a jövőt, illetőleg pedig nem kergeti senki.

Next