Színházi Élet, 1934. május 13–19. (24. évfolyam, 21. szám)
1934-05-13 / 21. szám
EGY HÍ) OLVASÓ — R. LEVÉL: Engem mér? bent szeretett senki. VÁLASZ: Ön most 18 éves. Panaszra, türelmetlenségre nincsen ok. Tudja mit? Várjon tizenkilenc éves koráig ... ha akkor megismétli »panaszát« — majd beszélünk a dologról. WEEK-END. LEVÉL: A szüleim nagyon konzervatívok — ellene vannak a kirándulásainknak. Viszont én nagyon szeretem a fiút és nem találok semmit az ilyenban. A múltkor is reggeltől-estig kiruccanásokoda voltam (vidéken!). És emiatt nagy skandalum volt. VÁLASZ: Már többször megmondtam, kedves kisasszonyom, hogy nálunk még igen sokhelyütt elítélik ezt a külföldön már teljesen bevett szokást, hogy fiúk és lányok egyedül járjanak, egyedül és együtt ránduljanak ki. Ilyenkor — igénytelen nézetem szerint — mindig az illető társaság fölfogása a döntő, amelyben élünk és ennek természetesen mindig hű kifejezője a szülők aggodalma, a szülők akarata. Én az ön helyében feltétlenül szót fogadnék. DEBRECEN. LEVÉL: ön írta azt a bizonyos nótát? Igaz, hogy: debreceni vonatkozású? És miért olyan lemondó a hangja? VÁLASZ: Mert... egy másik strófával felelek most önnek. Nekem is nyílt tavasz ott, Akácvirágzás is . . . Sepertem eleget, Seperjen most más is! K. IREN. LEVÉL: Mit teccik gondolni, az alatt az idő alatt, míg kénytelen vagyok külföldre utazni, elvehetik-e őt éntőlem? VÁLASZ: Kedves Irénke, természetesen csak általánosságban válaszolhatok erre a gyöngyvirágos aggodalomra, minthogy sem önt, sem »őt« nem ismerem. Régi alapigazság: a távollét csak növeli a komoly és a mély érzelmeket. Bízzunk mind a ketten ebben ... jó? 64 "^gyítás-t tt 14?. . Jntci: Szoktál-e te is, Ha egyedül vagy néha, Almokat szőni, Mik nem válnak valóra. Szoktál-e te is Hosszan elmerengni Az éj csöndjében És Istent keresni. Szoktál-e te is Hinni, bízni, várni. Szép napos mezőkön magánosan járni. Szoktál-e te is, Ha egyedül vagy néha. Könnyeket ejteni A hűvös takaróra. Szoktál-e te is A csönd elől futni? A tömeget keresni. Kábulatba jutni. Szoktál-e te is Barátot keresni, Egy vigasztaló szóért Majdnem elepedni. Két héttel ezelőtt a Színházi Élet bemutatta az uj magyar költőnőket. Kimaradt közülük Farkas Steffy, akinek most itt közöljük egy szép versét. Farkas Steffy leánya dr. Farkas Samunak, a Mentők népszerű igazgatójának. Eddig csaknem valamennyi pesti napilap hozott már tőle verset VALAKI, AKI SZERETNE FELEJTENI. I.EVÉL: »Ön talán, aki jobban ismeri ,a férfiakat, mint én, talán jobban meg tudja magyarázni, mi ez: szerelem, felejtéskeresés vagy unaloműzés? Talán tanácsot is tud adni, mit csináljak?« VÁLASZ: A tanácsom az, hogy ne csináljon semmit, örüljön a meglevő jónak, örüljön a kedves találkozásnak, az együtt töltött kedves időknek, de ne komplikálja fölösleges aggodalmakkal, félelmekkel, phobiákkal. Tudniillik, kisasszonyom, a szerelem olyan furcsa dolog, hogy: két emberre beállított érzés.Vannak, akik azt mondják több emberre is, de ezeknek nincs igazuk!) Ha nagyon keressük, ha nagyon akarjuk, mindig találunk kifogásolni valót, szenvedni valót, aggodalomra valót eleget. Ne komplikáljuk tehát az életet, érzelmeket... a tavasz is néha elborul, esős, szeszélyes, felhős . . . mégse látják az árnyoldalait azok, akik örülnek a tavasznak! ÉS MÉGIS EGYEDÜL. LEVÉL. ..Ezek azok a problémák, amelyek — higgje el — nem hagynak nyugodtan élni! Pedig már úgy szeretnék békében élni, úgy szeretnék egy kis Jót is kapni már a sorstól...!« VÁLASZ: Én nem tanácsolhatom azt, hogy menjen férjhez a mostani kérőjéhez, azon egyszerű oknál fogva, mert ilyen dolgokban, az ilyen természetű életbevágó kérdésekben csak egy valaki adhat tanácsot, és ez az illető saját maga. Cselekedjen körülményeinek tekintetbevételével, hajlamai és érzése szerint. Az én nézetem: az ön élete csupa habozás! Csinos leány, olyan valaki lehet, aki nagyon tetszik a férfiaknak, és ez a sok tetszés megzavarja. Hát ne zavarja meg! Haladjon nyugodtan maga útján, lássa el nyugodtan a hivatalát . . . a a múlttal ne törődjön, a jövőt, illetőleg pedig nem kergeti senki.