Színházi Élet, 1935. január 6–12. (25. évfolyam, 2. szám)

1935-01-06 / 2. szám

Őszinte levél a magyar filmgyártásról írta : Joe­l Pasternak Nagyon sokan kérdezték már tőlem, hogy miért beszélünk és vitatkozunk an­­nyit a magyar filmgyártásról és hogy érdemes-e egyáltalában erről a kérdésről annyit beszélni? Ezekre a kérdésekre vá­laszolok az itt következő cikkel. Mint igen sok film producere, határo­zottan állítom,­­hogy a filmgyártás gaz­dasági előnye sokkal nagyobb, mint bár­mely más vállalkozásé. Egy-egy film el­készítésénél a legkülönbözőbb foglalko­zású emberek tömege kap munkát, sőt az a helyzet, hogy a filmeken nemcsak a stúdiók párszáz főnyi gárdája, hanem az egész ország dolgozik — és ami enn­ál is fontosabb: keres! Gondoljunk arra, hogy a filmüzlet nagy része tulajdonkép­pen akkor kezdődik, amikor a film már elkészült, kivonult a műteremből és­ vé­gigjárja az országot. Minden vállalkozás­nak és így a filmnek is van egy part­nere. Itt a partner: a közönség. Ez a partner egyszer segít, másszor meg nem. A közönség partnermivolta abban áll, hogy bemegy a moziba, megváltja a je­gyét, megnézi a filmet és ezzel lehetősé­get ad a vállalkozónak arra, hogy az újabb filmet gyártson. Sajnos, meg kell állapítanom azt a tényt, hogy a magyar filmgyártás partnere, a magyar közön­ség, a magyar filmekkel szemben sokkal kevésbé elnéző, mint bármely más kül­földi filmmel szemben. Nem kérjük, hogy a magyar filmeket rózsaszínű szemüve­gen keresztül nézzék, de az bizonyos, hogy a magyar filmet nem szabad össze­hasonlítani azokkal a filmekkel, amelye­ket hatalmas pénzekkel készítenek. Ne tessék elfelejteni, hogy nincs a világon még egy ilyen kis ország, ahol an­­nyira előretört volna a filmgyártás és ahol még hozzá olyan hírnevet is tudtak volna szerezni ennek a filmgyártásnak, mint éppen Magyarországon. Éppen ezért A legújabb is legnagyobb hollywoodi revü, a »Dames« első görlszakasza (Foto Warner Bras­t

Next