Színházi Élet, 1935. január 13–19. (25. évfolyam, 3. szám)

1935-01-13 / 3. szám

párducos karcsúságával, nagyvo­nalúságával, arcának nyugtalanító változékonyságával olyan volt, mint maga a századeleji vakmerő szecesszió. Balla Lici pedig egész­ségével, kisportolt erejével, derűs, öntudatos munkakedvével meg­nyugtató, napfényes, vonzó, mint a modern Bauhaus-stílus. Mikor megkérdem tőle, hogy mi volt mű­vészi életének legnagyobb esemé­nye, tétovázás nélkül feleli, hogy az, amikor egy évvel ezelőtt, tánc közben színpadon eltörte a lá­­­bát. — És akkor mi volt? kérdeztem tőle. — Gipszbe tették a lábamat és akkor két hétig nem­­ táncolhat­tam. Borzasztó volt! — És azóta? Nem fél a tánctól? Elnevette magát, hogy a harminckét foga hivalkodás nélkül kivillant. Balla Lici — Ha megcsókolok egy nőt, mindjárt berekedek Balla ás Latabár Royal Revüszinház:­­Szeressük egymást« (Rozgonyi fotók)

Next