Színházi Élet, 1935. január 13–19. (25. évfolyam, 3. szám)
1935-01-13 / 3. szám
párducos karcsúságával, nagyvonalúságával, arcának nyugtalanító változékonyságával olyan volt, mint maga a századeleji vakmerő szecesszió. Balla Lici pedig egészségével, kisportolt erejével, derűs, öntudatos munkakedvével megnyugtató, napfényes, vonzó, mint a modern Bauhaus-stílus. Mikor megkérdem tőle, hogy mi volt művészi életének legnagyobb eseménye, tétovázás nélkül feleli, hogy az, amikor egy évvel ezelőtt, tánc közben színpadon eltörte a lábát. — És akkor mi volt? kérdeztem tőle. — Gipszbe tették a lábamat és akkor két hétig nem táncolhattam. Borzasztó volt! — És azóta? Nem fél a tánctól? Elnevette magát, hogy a harminckét foga hivalkodás nélkül kivillant. Balla Lici — Ha megcsókolok egy nőt, mindjárt berekedek Balla ás Latabár Royal Revüszinház:Szeressük egymást« (Rozgonyi fotók)