Színházi Élet, 1935. március 3–9. (25. évfolyam, 10. szám)

1935-03-03 / 10. szám

MEGHALT AZ ARANY­­ ÉLJEN AZ EZÜST ! dáljaihoz. Mikor Napo­leon első felesége, Jose­phine meghalt, kétszáz pár ilyen ezüst szandált találtak garderobjá­ban. Az ezüsthullám jén úszik Ducharne, tete­a legszebb brokátok te­remtője. Ezüstmoaréjá­ban nyugodtan perdül­hetne táncra bármely tündérkirálykisasszony. Mindezek után csoda, hogy a női nem haj is letért az arany­standardról. Sőt a pla­tináról is. »Blonde clair de lune«-színűvé festeti frizuráját, minden ele­gáns párizsi nő, Ame­rika szépeiről nem beszélve. Az ő hajfürt­is­jeik már hetek óta hold­fény színűek. Még Jean Harlow, világ legigazibb plati­ a­­naszőkéje is kénytelen volt a sors bárdja alá hajtani s holdsugárszí­nűre festeni szőke fejét. Országok után, népek­­ után, most mi nők letértünk az aranystan­is dardról. Búcsút mon­dunk az aranyképnek, aranyruhána­k arany­cipőnek s a barbár sár­ga fény helyett átté­­­rünk az édes, szelíd ezüstre. Krepdesinnel bélelt, vattázott, steppelt ezüst" laine-kabátka Schiapa­relli belépője: ez a kisf 3>kabát akkora elragad­tatást keltett Párizs­ban. Ezüst a­ muskátlivö­rös, búzavirágkék esté­lyi ruhák öve is. Ezüst bőr. Szabása, a sport­övek egyszerűsége. S ezüst az új estélyi­cipő is. Feltűnően ha­sonlít az empire ala­zöld szövet tavaszi csontsarkú szalagokkal lábhoz erősített szan­ é­s kosztüm nutria manzsottira] / \ / V: ÎT m Barna szövetruha piros antilop diszi­téssel

Next