Színházi Élet, 1935. március 3–9. (25. évfolyam, 10. szám)
1935-03-03 / 10. szám
MEGHALT AZ ARANY ÉLJEN AZ EZÜST ! dáljaihoz. Mikor Napoleon első felesége, Josephine meghalt, kétszáz pár ilyen ezüst szandált találtak garderobjában. Az ezüsthullám jén úszik Ducharne, tetea legszebb brokátok teremtője. Ezüstmoaréjában nyugodtan perdülhetne táncra bármely tündérkirálykisasszony. Mindezek után csoda, hogy a női nem haj is letért az aranystandardról. Sőt a platináról is. »Blonde clair de lune«-színűvé festeti frizuráját, minden elegáns párizsi nő, Amerika szépeiről nem beszélve. Az ő hajfürtisjeik már hetek óta holdfény színűek. Még Jean Harlow, világ legigazibb plati anaszőkéje is kénytelen volt a sors bárdja alá hajtani s holdsugárszínűre festeni szőke fejét. Országok után, népek után, most mi nők letértünk az aranystanis dardról. Búcsút mondunk az aranyképnek, aranyruhának aranycipőnek s a barbár sárga fény helyett áttérünk az édes, szelíd ezüstre. Krepdesinnel bélelt, vattázott, steppelt ezüst" laine-kabátka Schiaparelli belépője: ez a kisf 3>kabát akkora elragadtatást keltett Párizsban. Ezüst a muskátlivörös, búzavirágkék estélyi ruhák öve is. Ezüst bőr. Szabása, a sportövek egyszerűsége. S ezüst az új estélyicipő is. Feltűnően hasonlít az empire alazöld szövet tavaszi csontsarkú szalagokkal lábhoz erősített szan és kosztüm nutria manzsottira] / \ / V: ÎT m Barna szövetruha piros antilop diszitéssel