Színházi Élet, 1935. március 17–23. (25. évfolyam, 12. szám)

1935-03-17 / 12. szám

nős ember létére őt feleségül akarta venni ! — Elsősorban is az írónak hozzá intézett — Annyit leveleivel­ hallunk már azokról a levelekről! Legalább egynek el­mondaná a tartalmát! — Ha kívánják, szóról-szóra idé­zem Vajda Ernőnek egyik Ame­rikából sírt levelét, amelynek ere­deti példánya a los angelesi bíróság előtt fekszik... — Mondja gyorsan! — Tessék: »Drága szívem, életem, Vilmám...« — Nagyon szépen kezdődik! — Hallgassák csak végig: »A szí­vem reszket, úgy vágyódom utánad. Ma rettenetesen elhagyatottnak ér­zem magamat, megint egész nap. Idegesen, nyugtalanul Az egész szívem, az agyam, dolgoztam, minde­nem nálad volt folyton. Most is szinte lázam van, ilyen rosszul ta­lán még sohasem írtam. Ne hara­gudj érte. Reszket a kezem, olyan embertelenül kínlódom utánad...­« — A világsikeres szerző úgy ír, mint egy lírai költő! — Tessék tovább fi­gyelni: »Most jövök a Hárem előadásáról. Már egy hete játsszák New­yorkban, de olyan retten­tő fontos dolgaim vol­tak minden este, hogy csak ma jutottam a sa­ját darabom megnézésé­hez. Belasco külön megkért, hogy ma nézzem meg, amikor rendesen összevág az előadás. Hát ma végig­néztem és csak egyet tudok írni: kis Vilmám, micsoda nagy, nagy művésznő vagy te! Viviane Osborn, aki játssza, szép nő, jó színésznő, de a közelébe nem jöhet annak, amit te ebből a szerepből csináltál. Tudod jól, kis szívem, mennyire imádtam ebben a szerepben minden szavadat. A hangodnak minden árnyalatát, a legkisebb arcjátékot és mozdulatod kitörölhetetlenül él bennem és ma, az előadás alatt mo­hón, lobogva tört fel bennem az a sok drága emlék, ami egybekötött bennünket. Nagyon boldog voltam és nagyon boldogtalan. Zúgott ben­nem mélyen, a lelkem legmélyén a boldogság, hogy milyen nagy mű­vész vagy te, aki az enyém vagy és keserűen hasított a fájdalom, messze kell lennem tőled, hogy hogy nem ülsz itt a színházban, nem fogha­tom a kezedet és nem érzed ide­geimen át, hogy milyen büszke va­gyok rád és milyen végtelenül sze­retlek.« A budapesti csehszlovák kolónia műkedvelői előadásban hozták színre Karel Capek magyar nívós nyel­ven is előadott R. U. R. című darabját. Az előadást Straka Antal sajtóattasé rendezte, aki egyébként Mol­nár és Heltai darabjainak fordításával és több magyar kultúrest rendezésével elismerésre méltó irodalmi tevé­kenységet fejt ki. A három főszerepet a pozsonyi szlo­vák Nemzeti Színház művészei játszották és pedig: Milade Frydova, Drahos Zelensky és Bohus Bendi. A többi szereplők: Kővár Emil, Boler, Straka Antal Milade Frydova, Drahos Zelensky és­­ rendező), Drgác, dr. Vales Jaromir, Teplik Ferenc, Bohus Rendi a BUR-ban Urban Vavro, Sebová Vera, Busková Anna

Next