Színházi Élet, 1935. június 9–15. (25. évfolyam, 24. szám)

1935-06-09 / 24. szám

c(Electorn8 bunda Novella ÍRTA: ANDRÉ BIRABEAU A férfi köszön. Az asszony viszon­zásul alig észrevehetőn bólint. A né­zése hirtelen üres lesz, az arckifeje­zése hidegen udvarias — ami nők­nél mindig titkos haragot jelent. De a szikra, amely a férfi szemében lobban fel, lefegyverezi- Megáll és kezet nyújt: — Jónapot,. A férfi nagyon megindultnak lát­szik, amint lehajol és kezet csókol. Ez véglegesen lefegyverzi az as­­szonyt. Most már nem ellenséges az arca. Csak egy kérdés foglalkoztatja : •ha a férfit ez a véletlen találkozás ennyire felizgatja, talán m­égis iga­zán szerette, annak idején! És ha igen, akkor hát miért, miért... Î Két esztendő előtt ismerkedtek meg. Az asszony özvegy volt, a férfi agglegény. Az asszony úgyszólván első látásra szerelemre lobbant a férfi iránt és azt hitte, hogy a férfi is szereti őt. Legalábbis mindunta­lan kereste az alkalmat, hogy talál­kozzanak. Sokat beszélt magáról, ér­dekesen, színesen, majd az asszonyt is faggatta, mintha vele kapcsolat­ban minden érdekelné. Nem mondta soha: »Maga tetszik nekem«, de ezt nem volt nehéz kitalálni. Nem kér­dezte: »Tetszem-e magának ,« de nyilvánvalóan az volt a leghőbb vágya, hogy az asszony rokonszen­vét megnyerje. Egy nap arra kérte, hogy menjen vele moziba. — Okvetlenül látnia kell ezt a gyönyörű filmet — dicsérte a műso­ron levő Garbo képet. — Okvetlenül látnomi kell magát — fordította le gondolatban szavait az asszony, — okvetlenül magam mellett akarom érezni, legalább két órán keresztül... — Ma este talán nyilatkozni fog — reménykedett titokban. De a férfi nem szólt. Sőt, attól az estétől kezd­ve tökéletesen megváltozott. Nem is hűvös, de egyenesen jegesen hideg lett a m­agatartása. Ha együtt vol­tak, zavartan viselkedett és a sze­mében mintha kétségbeesés tükröző­dött volna. Aztán eltűnt és nem mu­tatkozott többé. Miért? Most Íme, újra szemtől-szemben állnak. És a férfi megindultságtól remegő hangon válaszolja az as­­szony kérdésére: — Hogy magamról mit mesélhet­ — Jó napot. . . — Ü2

Next