Színházi Élet, 1936. november 8–14. (26. évfolyam, 46. szám)
1936-11-08 / 46. szám
tat és aki szédítő átmenettel megtörik és bevallja, hogy ő maga a gyilkos. Szöveget itt se kap a pár szóval vázolt jelenethez, de a kis commoedia dell'arte olyan Horváth Adrienne előadásában, hogy akármelyik szerzőnk szignálhatná. Aztán szerelmes kislány, aki a moziban ül imádottjával... Képzeletbeli mulatságon vesz részt, énekel és dirigálja a cigányt. Kísérteties tökéletesség. Bárdos Artúr dr. el van ragadtatva. — Első eset prakszisomban, amikor a hipnózissal, mint színészpedagógiai eszközzel találkozom. gy nem is tudom lemérni a jelentőségét, bár valószínűnek tartom, hogy a hipnózis csak meglevő képességeket hozhat felszínre. Tehetség nélkül a hipnózis nem érhet el semmit, viszont amint láttuk, a hipnózis hatása alatt a szunnyadó tehetség szuggesztív formában, gátlás nélkül bontakozik ki. Majd némi gondolkozás után hozzátette: — Most már kíváncsi vagyok, hogy tudnék-e belőle éber állapotban is színésznőt faragni? Erre a kérdésre Horváth Adrienne néhány órával később a Művész Színház színpadán adta meg a választ. Kiderült, hogy a jóindulatú figyelem is le tudja fegyverezni a lámpalázat. Az egykori udvarhölgy ízesen szép beszéde, mélycsengésű hangja, színjátszó-tehetsége a maga igazi keretében, a színpadon szintén elemi erővel hat.Ennek bizonyságául Bárdos direktor még abban az órában megkötötte Horváth Adriennel a szerződést. A hipnotikus médium e pillanatban már a Belvárosi és Művész Színház tagja. — Azt hiszem — mondja boldogan — az is jó szer a lámpaláz ellen, ha valakit Bárdos Artúr tehetségesnek ítél. Mi is azt hisszük. Wirth Margit Vizsga — éber állapotban Horváth Adrienne aláírja a szerződést dr. Bárdos Artúr színházához (László fotók) k.