Színházi Élet, 1938. május 7. (28. évfolyam, 20. szám)
1938-05-07 / 20. szám
szekrényről. A Weiss Manfréd gyár aluminiumcsarnokában felfedezett teniszütőről. Annyi nőt sehol sem látni, mint a bútorkiállításon. Nemcsak a modern lakberendezés vonzza, de a rengeteg földigérő tükört is. Nem csoda, olyan tömegét kapják a szépnek, — ruhának, ezer apróságnak — önkéntelenül cipőnek, mustrálgatják magukat. Az óránként változó műsorú divatbemutatóról a hölgyeik feltűnő elégedettséggel távoznak.. Az anyagok tölkéletesek. Valamennyi selyem- és textiláru. A Goldberger gyár pavillonja előtt órákig kell ácsorogni, míg bejut az ember. De nem is csoda, hihetetlen, amit produkálnak. Az imprimlék sztárja egy fekete krepszatén alapon a szivárvány minden színében csillogó óriáspettyes selyem. Ebből egy nagy nyári toalett - álom. A lyoni selyem technikával készített filmnyomású anyagoknak is sok a bámulója. A modelleket tökéletes alakú papír- és viaszmenekenek viselik. A repülőgépkiállítás a belépőhöz gavallérosan sorsjegyet is mellékel. Egy asszony a pénztár előtt megkérdezte: — Mit lehet itt nyerni, egy egész repülőgépet! — Nem, de egy repülőutazást — felelte kasszáskisasszony. Az asaszonynak úgy látszik ez nem volt elég, sarkon fordult és elment. Én szerényebb vagyok, bementem. Nem tudom, kinek ez a kiállítás többet, nyújt annak-e, aki ismerősként üdvözli a különböző repülőgéptársaságok modelljeit, plakátjait, vagy annak, aki még sohasem repült. Air France... Swiss-Air . . . Ala Littoria . . . British-Air... Mennyi lehetőség fér bele ilyen elnevezésbe, egy-egy Az ember kimondja és már fent van a magasban. Sokszáz kilométeres sebességgel elszakadva a földtől, szinte repül. Szeretettel nézitem a mi gépeinket. A legkarcsúbb, legfiatalabb neve: »Csikós«. Sokan gép állnak meg a »Bolygó hollandi« hajója előtt. Bizony nagy dolog, hogy régen 180 nap alatt lehetett csak eljutni Indiába, Dél-Afrika megkerülésével, míg most a K. L. M. holland légiforgalmi társaság gépeivel az egész út öt és fél nap. Rohanunk, haladunk, fejlődünk. Ezt érezni az egész vásáron. Még ha a vendéglőben, vagy a Halászcsárdában leülünk, kényszerű pihenésre, valami egyre nyugtalanít, mintha lekésnénk. Hátha van még egy pavillon, amit elmulasztottunk, ahol tanulhatunk egy titkot, ami szebbé, tökéletesebbé teszi az életet. Aki bírja, újra kezdi az egészet. És ha tizedszer végigjárta, akkor jön csak rá, hiába igyekezik, még a negyedét sem látta a csodáknak. Bársony Bözsi mondja: - Azért varrok olyan karcsú, mert tagja vagyok a soványító ligának. Vagyis ételeimet mindig LIGA MARGARINNAL készíttetem, amely táplál és mégse hizlal! (Foto Seidner)