Színházi Élet, 1938. október 22. (28. évfolyam, 44. szám)
1938-10-22 / 44. szám
r Soha nem járt Spanyolországban a világ legszebb Carmenje, aki szőke, kékszemű és dán Két napot töltött Pesten Else Brems, akit mindenütt a világ legszebb Carmenjének neveznek. Elénekelte a Carment a Városi Színháziban, aztán elutazott. A dunaparti szállodában elutazása előtt két bőrönd társaságában fogadta a Színházi Élet munkatársát. Az első és döntő benyomás: Else Brems niem Carmen-típus. Szőke és kékszemű hölgy a világhírű Carmen. Valóban szőrke és kékszemű vagyok, — mondja — Pesten már másodszor járok. Először Kiepurával énekeltem. Sajnos, nem maradhatok itt pár napig, mert szerződés szerint holnap Kopenhágában énekelek. Kopenhágai vagyok és mindig boldognak érzem magam, ha hazamehetek Van otthon egy kis laikusom, csupa emlék, minden tárgy pályám valamelyik mozzanatát idézi fel bennem. Apám énekes, anyám zongoraművésznő. Magamis zongorázom. Úgylátszik ez nálunk családi vonás. Hagyomány, örökség. — Miért nem filmez? — Ne is kérdezze... — Nevet és hófehér fogai villognak — azért nem filmezek, mert le kéne fogynom. Tudja a filmeseik csúnya emberek, ez az első kérésük: koplalni! Nos én semmiféle dicsőség kedvéért nem mondok le az étkezésről, amelyet az élet egyik legnagyobb gyönyörűségének tartok. Cukor és csokoládé rajongó vagyok, nézze csak mennyi csokoládét viszek innen. Pesten remek dolgokat lehet kapni. És írja meg azt is, hogy én, a Carmen még soha nem jártam Spanyolországban. Kicsit elmélázik és sóhajtva mondja: — Szeretném néhány megfilmesített opera főszerepét elénekelni, de csak akkor, ha a filmesek letesznek arról a bogarukról, hogy engem lefogyasszanak. Megkérdeztük még a művésznőtől, hogy volt a legideálisabb torki reádor, akivel együtt szerepelt a Carmeniben. — Számomra egyik torreádor sem volt ideális, — vallja be őszintén — mert a torreádor legyen fekete, markáns arcú és tömzsi. Már pedig én csak a szőke, magas és kékszemű urakért lelkesedem. Else Brems, a világ legszebb Carmenja o