Színházi Hét, 1911. január 22–29. (2. évfolyam, 4. szám)

1911-01-22 / 4. szám

2. oldal SZKflUÁZIUÉT 4. szám S Újházi Edéhez. Dóczy Lajos báró cikke. zerény hallgatásodból látom, ked­ves öreg barátom, milyen mély a megtörtség, amellyel a leg­újabb Klytaemnestrának, a te Nemzeti szinházbeli legöregebb pálya­társnődnek, átkai eltöltöttek. Nem vett részt a jubileumodon, — ne gondolj vele sokat. Magam sem vettem részt, először mert beteg voltam, másodszor mert ismerem a modern jubileumokat és lefolyásukat. Minden nagyjelentőségű embert túl nagynak tartok bizonyos kény­szerünnepségekhez, amelyek gyűjtéssel kezdődnek és tokkal és tartárral vég­ződnek. Neked naiv bölcseségedben iga­zad volt, mikor szívből örültél a legfel­sőbb elismerésnek és a rendjeleknek, amelyekkel a király tüntetett ki. A király ezúttal igazán az ország, és a miniszter, aki az előterjesztést tette, igazán kifeje­zője a nemzet véleményének, amely még az agyot megjutalmazva akarja látni ifjú­sága érdemeiért. Hadd mosolyogjanak csak a gomblyukfájdalmasok, akik fity­málják a rendjeleket. Van, akin a rend­jel csillogó lomnak látszik, van, akin úgy tűnik fel, mint szép csillag a szürkület­ben. A melltől függ, amely hordja. Ne­vetett valaha valaki olyan rendjelen, amelyet tiszt — vagy egy őrmester ka­pott ? A te melletlen, amely a művé­szetért lángolt és elérte a legjobbat anélkül, hogy a jobbtól valamit irigyelt volna, jól áll a kiválóságnak ez a jele. Egy pillanatig se keserítse meg örömö­det az a kísérlet, hogy egy elsőosztályú csillagot köpjenek a frakkodra (az ilyen csillagot hivatalosan is crachátnak hívják). A crachát és a gomblyuk rendjel között van egy igen tiszteletreméltó középará­nyos, amelyet lovagrendnek hívnak és amelyet „a nyakába" kap az ember. Már e név kedvéért is okos és igazságos do­log volna egy ilyen kitüntetést akasztani a nyaka köré a nagy Jászainak. Elvégre akármit csinál is, ő mégis csak legna­gyobb színésznője a múlt századnak és a halhatatlanságához semmi más nem hiányzik, mint hogy a függöny legör­düljön felette. Mert, kedves barátom, itt nincs segítség , öregség gyengeség, és a tragika, aki szcénákat csinál, ahelyett, hogy karaktereket játszanék, csak azért teszi ezt, mert nem bír többé a saját nagyságával. Semmit sem talál, ami még nagyobbá tehetné s így csak az marad a számára, hogy másokat kisebbítsen. Szabadon kimondja hát, hogy ő téged nem tart nagy színművésznek. És mire alapítja az ítéletét ? Elsősorban, hogy a színész nagyságát nem arról ítéli meg, ha mint reklámfigura szerepel rumos­üveggel a fején és a „marha" szóval a szájában. Bizonyos vonatkozásban igaza van. A színész nagysága ilyen dolgokból nem állapítható meg, de népszerűsége igen. Máskülönben pedig ebből most tanulhatsz. A marha jelzővel, amelyet kortársaidnak kellett alkotnod, rosszul gazdálkodtál. Válogatás nélkül szédítő mennyiségben szórtad a legjobbak fejére, és íme, ahol igazán helye volna, ott nem tudod alkalmazni. Remélem egyébként, nem fogod ma­gad arra ragadtatni, hogy pályatársnőd különös kitörésére csak egy humoros Dóczy Lajos báró.

Next