Színházi Hét, 1911. december 3–10. (2. évfolyam, 38. szám)

1911-12-03 / 38. szám

2. oldal SZKflUÄZI UET 38. szám Sumurun prológusa. Irta: Pásztor Árpád. Elmondja:­­Nur al Tanay Frigyes. Tudom, ugy­e idegen vagyok nektek, Tündöklő hölgyek! gyémántok .. . nyakékek Kíváncsin néztek rám, urak ...Se ház Lépéseimre oly furcsán vigyáz. Itt hol az élet ül ezer helyen, S mindenik szivbe más éren csorog, És ezer gondot visz, hord szüntelen, Üdv nektek! . . . boldogtalan boldogok!­­l­ah küldött és én messze földről jöttem, Hogy az élet-gond halkuljon köröttem, És ajándékát ajkam hintse szét, Ébresszem fel az aluvó mesét, Mely legmélyén ott szunnyad szigetekben, S ha hozzátok ér „az" a drága kéz, Az alvó mese pillája megrebben . . . Szemét kitárja . . . Ennyi az egész . . . Nur al Din vagyok ... a ti hü Nem érdekelnek engem a vásárok, szolgátok, Bár szőnyeges bolt az én üzletem, A szőnyeg szinét, selymét szeretem. Szomszédaim a bazárban tán várnak . . . A púpos, aki kényezve kacagott, Teste csúfságát adta A másik pénzért lányokat mulatságnak, adóit. Ott kiáltoztak ordítva naphosszat, Egymás fejére szórva minden rosszat, Mig, mint a napfény a téli boron, Meg nem jelent boltomban Sumurun. bin­ , A dus sejk hölgye ... A kezét megláttam, S ez a kéz volt azóta a világ, A nap fénye, a hold az éjszakában, Minden szin és minden tavaszi ág. A tél fagya, tüzözöne a nyárnak, Kapuja az életnek, a halálnak, Szenvedések, mik gyönyörökké Vaskemény dacból olvadt gyönge törnek, könyök, faj, Sumurun! Kezed szivem megfogta, S kiserkesztette belőle a vért, Saruim nyomát ez a vér befolya, De az én utam virágos ezért! Beteg vagyok, mint mind betegek vagytok, Kik egy Sumurun kezétől sorvadtok, S epesztő nappal, buja testv­éren Szivetek Házában vérzik egy fehér kis kézben. voltam, beloptam magam . . . De ugy akarta Allah s az egek, Ott volt a púpos is. . . S, hogy nem hogyan ? Az életemet ő mentette meg. De ez mind szó csak . . . Jöjjetek velem, Virágos uton visz a szerelem. Sebző tüske, vad gaz, bogáncs között, Aki ezen mind végig küzködött, És szivét és lelkét véresre verte. Az tudja, hogy minden seb egy rózsát terem, Az majd megérti, — nagy Allah kegyelme! — Urak, szép hölgyek, a történetem. A negyedik kép : Balról a sarokban az öregasszony (Ferenczy), a háremhölgyek csoportja felett Nur al-Din­inasa (Sarkadi), a lépcső­ tetején a főháremör (Vendrey), a lépcső alján a rabszolganő (Hegedüsné), a jobb sarokban Nur al_Din^(Tanay) és Sumurun (Varsányi). (Alexy felv.)

Next