Színházi Hét, 1911. december 24–31. (2. évfolyam, 41. szám)

1911-12-24 / 41. szám

2. oldal tfíÍIUÁZI UEt 41. szám jó napot kívántál öngördögi, böngördögi, bergerdungi — rubintos virágszál. Most pedig monjad meg, hova mégy, merre mégy? — Szombatyiba, néi! — Minek mégy, mit kérdjem? A szeretőd után. Kántor vagy tanitó, aj­ katona talán? — Mind a három! — Ejnye ! — Csakhogy egy személybe', szivemnek szerelme, álmom, vilá­gom — a színpad, a játék, a taps... A banya a mankóját erre már letette és az aktor­ nőcskének megcsipte az állát: — Tudom, tudom, ismerem a tréfát, nekünk is van lent — la bas — egy kis házi szinpadunk. Másnak tetszeni, másokért sírni és nevetni, hogy a gyönyörűség az uri népséget fölvesse — ez a te menőkéd, ez a földi utad. Menj tehát és bújjad! De mivel asszony­nak és anyádnak neveztél — hipp-hopp pipirgyi és purgyi — mit kivánsz magadnak, hány véka aranyat, hány vég fehér gyolcsot? — Tapsot ! Semmi mást, csak tapsot, azt, hogy kettyüs és ket­tyűtlen tenyereket összeverődjenek. — Meglesz, eredj, de ne nézz hátra, soha ne nézz hátra. Azzal eltűnt a vasorrú bába — és meglőn Kölesi Lujzácska. * És a csuda meglett. Mert csuda az, kinek neve Blaha asszony. Polgári elme hiába firtatja, csak a mese tudja, hogy lett, mint lett? Van. És mintha örökké meg lett volna a magyarnak és maradna mindörökre. Nem is tudjuk, nélküle hogy­ lehettünk, és hogyan len­nénk: regék hónába hogyha visszamenne. Van. Egy asszony, kit nem bágyasztott meg az esti láz és oda állhat, hol legforróbban tűz az Alföld déli napja. A szépítő éjjeli fény neki nem kell, a lelke ragyog a szemében és nem a villamos, vetített, suhintott, behűtött, felforralt színpadi fény. Látszat géniusza, illúziók királynéja, de nincs semmi rejteni, leplezni valója. Van és változatlan, bűbájos bujában, ragyogó kedvében. Tevése, vevése, minden mondása: a magyar léleknek örök bája kottára szedve, színes pruszlikban, százláncu szoknyába öltözve. És ajkán a nóta oly friss, mint hajnali harmatban szakasztott harang­virág. Csudálva nézzük, remegve féltjük. Ő maga nevet előre és nem néz hátra.

Next