Színházi Hét, 1912. április 14–21. (3. évfolyam, 16. szám)
1912-04-14 / 16. szám
2. oldal tiflUftlUfT dálya. Majd meglátnák a budapesti direktorok, hogy nyáron is van publikum Budapesten. És ha ezt belátják, örömünk, hasznunk kettős : nyáron is szórakozik a budapesti közönség, mely egyben azt is dokumentálta, hogy neki a nyári hónapokban is kell a színjátszás. Mely eset beálltában a külföldi színtársulatok vendégszereplésének leghevesebb ellenzői is rájönnének, hogy „nincs .az a rossz, amiben valami jó ne lenne." Ráskai Ferenc, 16. szám A Gésák. A Gésák péntek esti reprizén egy ismerős szép, „tippig" szőke asszony mellett ültem. Őnagyságát hosszú idők óta akkor láttam először. Hogyhogy nem, Katona egyik áriája közben a térdem hozzáért az övéhez. Ijedten kaptam vissza, de ő visszavonzólag a fülembe súgta : — Emlékszik, amikor évekkel ezelőtt ép így ültünk együtt a Magyar színházban, a Gésák premierjén ? — Igen, igen — hebegtem és már csak udvariasságból is hozzásimultam jobboldali testfelszínemmel. (Őnagysága ugyanis jobbfelől ült.) Pedig őnagysága összetévesztett engem valakivel, ami azonban csak rám nézve volt lehangoló ; az ő számára az volt a fontos, hogy eszébe jutott egy összesimulás, mely évekkel ezelőtt mással, a Gésák premierjén esett meg vele. Minthogy egy-egy régebbi darab fölelevenítése a publikum lelkében az emlékek egész raját eleveníti fel , és számítván arra, hogy a Gésák L felvonás. Finálé.