Színházi Hét, 1912. május 12–19. (3. évfolyam, 20. szám)
1912-05-12 / 20. szám
20. szám Hirdetések díjszabás szerint. III. évfolyam. Előfizetési árak : Budapestre és vidékre Egész évre 10 korona Fél évre 5 korona Negyed évre 3 korona Egyes számára Budapesten és vidéken 20 f. A MÁV pályaudvarain 24 fillér. 1912. május 12-től május 19-ig. SZÍNHÁZI NET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBAT ESTE az összes budapesti színházak egész heti SZ IN LAPJÁVAL Szerkesztőség és kiadóhivatal: II.Zsigmond u.20 Telefon 152—62. Szerkesztik és kiadják: HELTAI BÉLA és INCZE SÁNDOR. I OMNIA VINCIT AMOR. Ugy jártunk a kolozsváriak drámatörténelmi reliquiáival, mintha egy Segantini az ősei rongyai közt pompásan faragott ivócsészére lel. Milyen jól esik neki, hogy már az üker vérében benne volt a művészet arany gyökere és milyen bánat, hogy ugy beveszett a kincs. Az Omnia uincit Amor valami ilyen régi becses faragás, primitívségében a legcsodálatosabb művészi teremtő erő műve. A pálos barátok iskolai penzumképen előadnak egy hosszú, unalmas, lelketlen latin passiót, a felvonásközöket ki kellene valami vidámsággal tölteni s valami barát kapja-fogja magát, a csudaujjából kirázza az Omnia vincit Amor-t, így terem meg a legremekebb vígjáték a mai napig, amit színpadra szültek magyarul. Olyan volt az a fráter, mint az igazi varázsló, aki a levegőből fogja ki az aranyat. Ennek a darabnak meg kellett volna indítani egy olyan kultúrát s ennek a barátnak egy olyan színpadot csinálni, amelyikhez csak Molière tehető. Az Omnia vincit Amor mint színpadi munka, veri Pathelint, akiről azt mondják a nagy franciák, hogy a legjobb francia vígjáték. Próbáljon valaki egy szót kihagyni, vagy beleírni a Omnia vincit Amor-ba, míg a Pathelinből ki kell zsigerezni a színpadra valót. Mint irodalmi mű pedig legalább is egyértékűek. Mind a kettőben teljes horizontális távlatával benne van a népnek, sőt a fajnak lelki világa, a mellett a karakterek mind a kettőben valami fölényes humor magaslatáról vannak világ elé teremtve. A nyelve pedig, a nyelve mind a kettőnek csodálatos, de nálunk különösen hihetetlenül becses ez a zamatos, gerinces, bölcs, egyszerű, erős, vidám nyelv, amelyet itt találtunk a pálos barát nemesi idiomájában. És hova sikkadt ez a csudás Molière, hova lett ez a különösképen nagy tálentom?