Színházi Hét, 1913. január 12–19. (4. évfolyam, 2. szám)

1913-01-12 / 2. szám

2. oldal SZINHÁZI HÉT 2. szám­ nak is szép számú közönsége akadt. Az egyikből Küry Klára mosoly­gott le és nem győzte viszonozni az üdvözleteket. Komlósi Emma, hazánk vándorprimadonnája is megjelent és mert ő vidéki di­­rektorok nélkül nem tudna élni és megélni, itt is csípett egyet ma­­gának Komjáthy János személyében. Gombaszögi Frida is benézett. Alig tudott helyet találni. — Jöjjön ide az első sorba, — invitálta őt Sándor bátyánk, hogy ne mondjam, Bródy Sándor. — Oda nem szabad, az az újság­­írók helye. — Szép asszonynak mindent szabad, — replikázott Bródy. — De itt én most csak színésznő vagyok. — Annak is mindent szabad, ha az újságírók megengedik. Minthogy pedig senkinek se jutott eszébe, hogy tiltakozzék, hát Gombaszögi Frida beült az első sorba. A művész és íróvilág, a fő­­próbák rendes és rendetlen közön­­sége tehát teljes számban megjelent és nagy érdeklődéssel várta a füg­­göny felgördültét. * Nem kellett soká várnia. Meg­­kezdődött a „Savitri", a hindu legenda. A szép díszletet még alig nézte meg a közönség, már egy új érdekesség lepte meg. Megjelent Márkus Emilia — fekete paróká­­ban. Aztán simogató melegséggel gyöngyöztek ajkairól a színesen megírt szép verssorok. Szerelemre vágyik a szépséges szép királyleány és elküldi a négy papot, hogy ke­­ressenek neki valakit, hogy királyi atyja ne haljon meg utódok nél­­kül. Ahogy a négy pap megindult, a nézőtéren mozgolódás támadt. A férfiak igazgatták a nyakravaló­­jukat, pödörgették a bajuszukat, illegették,billegették magukat. De hiába volt a nagy készülődés : a négy pap nem jött le a nézőtérre, hanem a kulisszák mögé ment és onnan hozta elő Beregit. A csaló­­dottak kissé megvigasztalódtak ; belátták, hogy Beregivel csakugyan nehéz felvenni a versenyt. Annyi tűzzel nem tudnak szerelmet val­­lani, mint ő. Pásztor Árpád forró, GÁL GYULA. Mészöly felvétele.

Next