Szinházi Látcső, 1863 (1. évfolyam, 1-261. szám)

1863-05-04 / 29. szám

A régi színvilágból. Előadja: az öreg Balogh. Leporelló hajdú-barátja. „Don Juan“ vígjáték adatása utáni nap, reg­gel elküldi az alispány hajdúját a városba, hogy hívja meg a színészeket ebédre, kastélyá­ba , mely negyed órányi távol esett a várostól. Beáll a hajdú a színterembe, körül néz, látja a sok színészt, jönni, menni, szavalni. Rá ismer szaváról a tegnap esti „Don Juan“­­ra, ki mivel rendezett, s a többinek parancsol­gatott , semmi kétsége, hogy ez a principális (ez volt akkor címe a színigazgatóknak). Elébe áll, köszönti, és meghívja az egész társulatot ebédre, s azután kérdezi hány hin­tóba fogasson. „Kettőbe elég lesz,“ — mond Don Juan. „De biz én befogatok mind a négybe, hogy Amaziluska kisasszony, és a többi szép angyal­kák kényelmesen ülhessenek. Azzal fordul, néz széjjel, keresi inas colle­­gáját , Leporellót, meg is pillantja, mert há­tul a teremben egy ingre vetkőzve ült egy ló­cán, és dohányzott, (ez volt a társulat igaz­gatója). Nincs semmi kétsége, hogy ez csak olyan szolga, mint ő. „Hozzá siet.“ „Szervusz pajtás uram, jó reggelt! meg­en­gedi, hogy magam is rágyújtsak?“ „Tessék.“ Azzal bizalmasan leül az igazgató mellé, és bodor füstök eregetése közt dicséri a tegnapi Leporellót. „Bizony pajtás mind szép, és jó volt az esti figur­a, de hozzád képest a többi csak suvix. Szerettelek volna megcsókolni, pedig abból még a márkámnak is gyéren jut. El­jöjj ám te is ebédre. Nem kell gyalog fáradni. Felállhatsz velem a bakra. Jut ám neked is mindenből. Jó uram van nekem ,­­ nem hiába tették vicis­­pánnak.“ Délben előállott a nagy hintó , felültek mind. A hajdú, Leporelló pajtásával a bakra ugrott. Leporelló előre értesíté a vicispányt, hogy a hajdú tévedéséből tréfát akar űzni. Leporelló, midőn leugrik a bakról, bemegy a hajdú szobájába, ingre vetkezik, pipára gyújt. „Pajtás! mond a hajdú, — itt van jó rozsó­­lis, kalács ! Láss hozzá, míg én a pincében járok.“ De Leporelló e helyett az ebédlőbe szökik, s leül a többi vendégek közé, a vicispánné pe­dig maga mellé ülteti. János, midőn felhozá a palackokat, látja inas pajtását egy ingben a vicispánné mellett ülni. Szinte kirázta a hideg? Integet alattom­­ban, és hívja el onnan pajtását. Mind hiába. Mindenki nevette János szorultságát, ki csak akkor eszmélt, mikor a vicispány felvilágosítá­tt, mondván : — „Lásd János, kollegádnak az ily alakoskodás mestersége.“ „Jól mondja tens uram, felel János, okos embernek kár meg­indulni rajta.“ Ilyen vidor tréfák történtek a mi jó patriar­chális világunkban. Most, a nagy civilizáció kö­zepén szinte visszasóhajtjuk. ---------------------­ Tükördarabkák. Természetes játék. Bizonyos szinész a „Tarenti Gyula“ című darabban az öreg herceget adta, de nem tudott szerepéből egyetlen szót sem.— Földszint erre egy hallgató így szólt szomszédjához : — Ez a szinész nagyon természetesen játsza az öreg embert. — Hogyan? — kérdé a megszólított. — Hát nem hallja Ön, hogy az egész szerepet a súgó kiáltja el ? — Épen ezért dicsérem őt, mert az öregek rendesen elveszítik emlékező tehetsé­güket. A hivatott színészek. Azon kitűnő színészekről, kik minden ere­­jekből, egész lelkük mélyéből játszanak, el le­het azt mondani, a­mit G­ö­t­h­e egyik költemé­nyében mond: „Ők gyertyák, melyek világítva fogynak.“ Rögtönzés. Egy igen unalmas darab előadatásakor jele­net közben egyik színésznek súgnia kellett va­lamit , a másik fülébe. „Beszéljen ön hangosan, — mondá ez utóbbi, — hiszen úgy sem hallgat ránk senki!“ Ismét rögtönzés. A pesti német nyári színházban egy ízben a „Schlimme Lisel“-t adták, s Runzelmann épen így szólott: „Épen itt jön testvérem, a rész Lizi“, — midőn a színpadon egy macska futott keresztül. Runzelman erre nem jött zavarba, hanem rögtön megjegyzé: „Nem, ez nem Lizi, hanem csak a­­ szel­leme!“ A hálás táncosnő. Hét herceg igen beleszeretett egy párisi táncosnőbe, s udvariasságában majdnem any­­nyira ment, mint XV. Lajos, t. i. kedvesének még az öltözködésben is segített. E viszonyról a nagy világvárosban nyiltan beszéltek, s arra valaki csak ezt jegyzi meg: „A kis táncosnő elég hálás érte, mert ő meg igyekszik a herceget — levetkőztetni. Színházi hírek. — A nemzeti színháznál előkészületre van kitűzve: „Richelieu,“ történeti dráma 5 felv. Irta Bulower, angolból fordította Tóth Jó­­sef. Bulwer e jeles műve az Angol, Franczia, és Német színpadok játékrendjében első helyet foglal el. A legjelesebb színészek vetélkednek a címszerep eljátszásában. Phelps — kitűnő Angol színész — midőn legközelebb Németor­szágban körutat tön, e szerepben aratott leg­több diadalt. Nálunk Tóth Jósef fogja játszani, kinek a darab színre hozatalát is köszönhet­jük. Azt hisszük, senki sem fogja tőlünk rész néven venni, vagy pajtáskodásnak keresztelni ha azt mondjuk, hogy Tóth Jóseftől e szerep­ben is csak nagyszerűt várhat a közönség. A másik újdonság: „A buba gyáros“­vig opera­­­felvonásban. Zenéjét írta Adam. Az operaszöveg tartama bizonyosan mulattatni, a zene szépsége pedig elbájolni fogja közönsé­günket. Ez előadásban részt vesznek: Huber Ida, Benza, Szathmáry és Szerdahelyi. ----------------------­ Vidéki színészet. —• Szegedi levelezőnk Írja, hogy a múlt napokban Szabó és Filipovics dráma és operatársasága, Szegedről Szabadkára rándult át három operai előadásra. A siker fogja meg­mutatni , várjon rendeznek-e ott több előadást. — S.­­ A. - Ujhelyből értesütnek, hogy ott Breznay Géza, mint újonnan vállalkozott színigazgatónak társasága működik jelenleg. A fiatal igazgató Rimaszombatban kezdi pályáját, de társaságának akkori gyönge szervezete miatt, csekély eredménnyel. A társaság mártius 1-jére Egerbe utazott, hol április 20-ig a legszebb pártolásnak örvendett. Itt társasága a szüksé­ges tagokkal már megszaporodott, s a lelkes egri közönségnek ezúttal az igazgató és társa­sága hálás köszönetét nyilvánítja. Egerből a társaság S.­A.-Ujhelybe ment, hol április 25-én kezdi meg előadásait. A társaság 20 tagból áll, kik közül megemlítendők : Szabó Krisztina, Döméné, Tóth Lujza , Szaplóczai Ida, Breznay Géza, Kovács István, Makai Lajos, Vajdafi Béla, Szathmári Béla, Várnai Fábián, Körösi István stb.­­ A társaság a jövedelmetlenségből származó szigorú körülményei dacára példás szorgalmat fejt ki. Irodalom és zenészet. — Vettük „A magyar ember könyvtára“ közhasznú és olcsó irodalmi vállalat 1-ső füze­tét. Megjelenik e hasznosan mulattató és oktató könyv, a „Vasárnapi újság” szerkesztőjének Pákh Albertnek szerkesztése alatt, 100 sűrűn nyomatott ivén, évenkint négy füzetben Ara egész évre 2 frt. E példátlan olcsó ár, s ezen irodalmi vállalat fajunk szellemi és anyagi művelődését célzó törekvése, elégséges ok arra, hogy a „Magyar ember könyvtára“ füzetei egy olvasó magyar ember asztaláról se hiá­nyozzanak. Kiadója e füzeteknek Heckenast Gusztáv. — Dósa Dániel, a „K. Közlöny“ szer­kesztőjének jeles tollából ismét egy nagy érde­kű regény került ki, címe:­ „Északi fény*. E regény Erdélynek 1848 előtti társadalmi életét festi. Megrendelési ára a három kötetnek 2 frt 50 kr. könyvkereskedésben 3 fztért lesz kap­ható. — Megjelent Engel és Mandellonál Dajka négyes, Offenbach hasoncimü ope­­rettje dallamaiból zongorára szerző Jakobi J. a budai népszínház karmestere. Ara 70 kr. kapható a budai népszínháznál. Ugyancsak „Dajka négyes“ Rózsavölgyi és társánál is meg­jelent , zongorára jirva Koválcsik A.-tól. Ara 60 kr. — Rózsavölgyi és társánál ily című polka­­mazur jelent meg: „Frühlings Freudenklänge“ zongorára írta Porges. Ara 30 kr. --------------------------

Next