Szinházi Látcső, 1863 (1. évfolyam, 1-261. szám)
1863-04-11 / 6. szám
lesz új kerekeket rakni egynémely elavult helyett. Az öreg szokott mély érzelmével hasonlítgató össze a jelent a múlttal, panaszosan mondván, hogy az egykori lelkesülés is alvófélben van, közönségünk elálmosodott irodalom és művészet iránt, és a színészt megint komédiásnak kezdi nézni, mint a múlt század végén. Amint tudtam, vigasztaltam öreg barátomat, és ki akarván téríteni búskomolyságából , azt mondom: „Komédia az egész élet, reggel korán mi újságírók komédiázunk, kitálalván az ujdonságéhes közönségnek a vett, kapott és talált hazugságokat. Reggeli után kezdenek komédiázni a kereskedők, ügyvédek és több effélék, kivánván a vásárlók és ügyködőknek jó napot , mondván „alasszolgát“ a megszokott szólásmódok szerint, hogy feleikből kikapják a mindennapravalót. Délben komédiáznak a korcsmárosok, valamivel későbben a kávésok , — és így tovább, — hol az egyik a néző, és a másik a komédiás, hol meg az utóbbi cseréli föl szerepét a másikkal. Alkonyatfelé kisétál az úri világ, a lányos anya fölcicomázott leányait mutogatja, láttatja övéit, és nézi amazokat, kik férfiruhában szintén piacra siettek, hogy a hiúság vásárában elkeljenek. Végre hetet üt az óra, és bátyám, kinek reggel az ujságiró kívánta a jót, kit a boltos oly szépen beédesgetett, — a vendéglős és kávés megsüvegelt, kereskedő jó szóval tartott, estére mondom, — kedves bátyámra került a sor, hogy maga is komédiázzon, és vagy megnevettet, vagy megríkat, de elvégzi szakmáját, a mint mindenki reggeltől estig, azért ne búsuljunk, az egész világ egy óriás komédia!“ Megnyugodtunk, s mire az utczai bámész csoporthoz értünk, megvigasztalódtunk. De mit néz e sok ember ? Háromszáz ember néz egy szegény cselédet, kinek kezéből a szél kikapott egy két forintos bankjegyet, s a házak tetején keresztül elvitte. A körülállók bizonyiták, hogy igen is, úgy volt, és ha a bámész csoportból mindenik ad egy krajcárt, a szegény cseléd vigasztalódva mehetett volna odább. Senki sem mozdítja kezét zsebe nyílása felé, csak az öreg komédiás nem nézheti egykedvűen a dolgot, — a fájdalom oly élénk, hogy komédiában ezer szem megkönnyezné; — az öreg komédiás beáll közönségnek, egy maga indul meg, zsebébe nyúl, s a kesergőnek odadja a két forintos bankót. Nem ismerte senki az öreget, ki hirtelen eltávozott, hanem ott álltam én, és tisztán hallam, midőn a még könyüs szemű leány zokogva mondja: „Adjon Isten helyette ezerannyit!“ S nem is feledtem én el e kis történetet, és évek óta furdaló oldalamat, hogy a közönségnek kitálaljam egy sereg régi képpel; azonban vannak szűk idők, mikor az ilyen megtakarított pénzt ki kell adnunk; mert most hallom, hogy a szegény öreg komédiáshoz betekintett a szükség; és ha a jó Isten meghallgatta a leánynak szavait, mikor azt mondá, hogy az öregnek két forintja helyett adjon ezer annyit, — úgy most már jőne a segedelem. Én tehát idemellékelem a magam részét, adok két forintot, — és ha leszünk ezeren, kik az emberi kötelességet teljesíteni akarjuk, az Isten megadja, hogy az ezerannyit nem sokára az öreg komédiásnak kézbesíthetjük , — melyre jelszóul az legyen fölírva: Adjon Isten helyette ezerannyit. Vas Gereben. --------503------- Sza Ion -mulatságok. Egy kedves ismerősünk olvasta lapunk azon hírét, hogy egy főúri díszteremben eleven talányokat és virágképeket ábrázoltak, s mivel Éva leánya, kiváncsi lett a részletekre is. Mindig bájos dolog ily tarka látványokat leírni, mert bájos mosolygó élet helyett, csak egy csomó egyhangú betűsort adhatunk. A képzeletnek kell kiegészíteni mindent. Oda kell képzelni a bájos női alakokat, a fényes jelmezeket, az ifjak ügyességét, a koroszak nyájasságát, s végre egy fényes társaság jókedvét. Neveket úgy sem emlithetünk, mert e kedves előadás szereplői nem a nyilvánosság számára játszottak; legfölebb annyit súghatunk meg, hogy az egész gróf Zichy H. dísztermében történt, mely ezúttal két részre volt osztva. Egyiket a nézők foglalták el, másikat emelvényen az ábrázolók. Az eleven talányok képezték az előadás kezdetét, s nagy részét. Eleintén a szótagokat egyenkint, s aztán az egész szót ábrázolták. Például feladták e szót : courage! (bátorság). Első kép (cour), egy magyar királyi udvar volt, közepén a trónon ülő királynővel. A jelmezek fényesek, s az alakok szépek valának. Szintén sajnálhatta a néző, hogy a kép változott. — Második kép : (age) minden kort jellemezve mutatott, a gyermekektől az öregekig. Nagyobb mulatság kedvéért a három éves gyermekeket a férfitársaság korosb tagjai ábrázolták. Végre jött az egész szó (courage), melyben két képben a kis merész Dávid megtámadja parittyájával a nagy Góliáthot, s aztán fejét veszi. Természetes, hogy a társaság e charade-ot azonnal megfejtette, noha előre meg volt mondva, hogy az egész titok. Az maradt es nem tudjuk. Egy nagy költő szerint, hogy a titok titok maradjon, szükség, hogy két ember közül az egyik ne tudja. Másodszor feladták e szót: „epouventail“, (rémkép). Első kép az E betűt mutató, három férfiból ügyesen alakítva. Ez nehéz volt, kivált annak, ki az E bete felső szárnyát, (mely egy élőlény volt) a nyakán tartá. Második kép (po u), melynél senkinek sem juthatott eszébe a szótag értelme, lazzaronk csoportját képező, kik egy rakásban ültek, még köztük egy bájos ifjú hölgy csengő szép hangon gyönyörű dalt énekelt. Hogy ki volt, már a múltkor elárultuk. Vannak titkok, melyeket nem lehet megtartani. Kiszaladnak a tollból, mint a higany. Harmadik kép (ventó szél) egy vihartól hajtott hajó, melynek fedezete teli van. Negyedik kép (tailler szab): egy szabó, ki mértéket vesz. Az egész: egy gyermekeket ijesztő rémben igen ügyesen volt ábrázolva. Harmadik talány volt: Pr e s b o u r g (Pozsony). Az első szótag (Presse) borsajtólás által volt ábrázolva. A második (b o u r g) egy vár ostromával. Az egészben V. Ferdinánd király pozsonyi koronázását ábrázolták, mely igen diszesen és jó kedv közt sikerült. Természetesen ezt is kitalálták. Jövőre, ha még ismétlik ez előadásokat, valószínűleg magyar talány is lesz. Nyelvünk is adhat, némely szót, mely sok alkalmat nyújt a leleményekre. Majd jöttek az élővirágok, hölgyek által ábrázolva. Elöl Auróra, kit kocsin galambok vittek. Auróra szép eleven lény volt, a galambok festve.Volt rózsa, liliom, pipacs. A színeket a jelmezek igen jól kitünteték. Legszebb virágok voltak azonban a nefelejtsek — a szemekben, s a rózsák az — arcokon. Egy pár komikai jelenet nagy nevetést idézett elő. Ennyit mondhatunk azon kedves képekről, melyeket látni öröm, leírni hasztalan fáradozás. --------swar*----------- Couqui k. a. mintiszella. Az új színházi évvel, — olvassuk egy német színi tudósításban — úgy látszik változatosság, s elevenség kezdődik. E jobb idők szerencsés nyitványát Couqui kisasszonynak f. hó 8-án megkezdett vendégszereplése képezi. E táncosnő nagy hírnévvel bír, ki tanulmányait bevégezve, szülővárosa Milánóból azonnal a párisi operához ment, s ott szerepelt, mígnem Bécsbe jött, hol a közönségnek évek óta kedvence. A mi közönségünk magasra feszített várakozását mindjárt „Gizellában“ fényesen kielégítő. C o u q u i k. a. mindazon eszközökkel rendelkezik, melyek egy táncosnő mutatványainak a művészet kenetét kölcsönzik. Író a legnehezebb s legmeglepőbb tánclejtéseket is nagy bravourral, könnyedséggel és kecsesel viszi ki, s ez által a közönségnek mindjárt ez első estén ritka érvet nyújta. Mutatványainak koronáját finom metszésű és szellemteljes arcának játéka képezi, melyben az érzések és indulatok egész fokozatát bírja, s kifejezőleg használja. Gizellája egész drámai életteljes kinyomattal bír. A szegény de kecses vincellérnőt igen szabatosan ábrázolá, az első felvonás végén pedig a kétségbeesést , őrültséget és meghalást egész elragadólag. Különben ki kell emelnünk játékának eszthetikai szépségét; ő megragadólag igaz volt, anélkül, hogy mint sok más művésznő, e jelenetben a nagy élethűség nyers természetességeihez folyamodott volna.