Szinházi Látcső, 1863 (1. évfolyam, 1-261. szám)

1863-09-21 / 165. szám

Nemzeti színház. A nemzeti színházi drámabiráló bizottmány által előadásra nem ajánltatott : „Vígjáték szerelem nélkül, vagy: „Felvonás előtt és felvonás alatti színpadi zavar.“ Vígjáték 1 felvonásban. Pest, September 20-án, 1863. Csepreg­i Lajos, titkár. -------LX/XI--------­ Színjátékok s athleták a távol keleten, ni. A japáni küzdők cirkusa, a­hová menénk, nagy tágassága dacára emberekkel volt tömve. De számunkra jó helyet tartottak fenn, s ké­nyelmesen nézhettük végig az egész előadást. A cirkus közepén közded küzdtér volt 20 láb átmérőjű, a földnél tán két lábbal emeltebb. A küzdő térre szalma volt hintve, s erre vas­tag réteg homok, hogy az esés erejét megtörje, vagy­is, hogy a veszélyt elhárítsa. Mi a küzdő személyeket illeti, soha életem­ben nem láttam ily nehéz, vaskos, kolosszális fickókat. Valóságos szörnyek voltak, legalább is hat láb magasak. A legsilányabb is nyo­­j­mott két mázsát, míg a főküzdö, mint büszkén emlegeték — nem kevesebb, mint 340 fontnyi ■úlylyal birt. Különösnek tetszhetik a küzdéshez ily forma embereket választani, de a japáni birkó­zás módja és célja megmagyarázza ezt. A japáni birkózás feladata ez, hogy a küz­dő egyedül maradjon a padon, s kidobja ellen­felét. Ily birkózásnál a nagysúlyú test hatal­mas segítség, s ezért van, hogy a japáni cir­­kusza, a­mennyire csak lehet, a legsúlyosabb fickókat újoncozzák. A­kiket mi láttunk, majdnem egészen mez nélküliek voltak. Csak csípőjüknél viseltek kes­keny selyem lepelt. Midőn a cirkusba léptünk, egy birkózásnak ép vége jön. Tiszt lépett a küzdpadra s felolvasá azon athleták neveit, kik ezután birkózni fognak, s azután egész sor vezeték nevet és számot sorolt elő. Ez az uj birkózásra tett fogadások jegy­zéke volt, mely japáni szokás szerint azért is tétetik közzé, hogy a birkózók tüzét fokozza. Felolvasás után a tiszt félrevonult, s a küzd­tér üresen maradt. Két birkózó lépett elő, üdvözlék a közön­séget, kezeket fejek felé emelve, s aztán bírókra készültek. Az előkészület sokáig tartott. A tömeg, mely már megszokta ezt, nem türelmet­lenkedett miatta, hanem az idegenek elvesz­ték béketűrésüket, s kiálták : „hátakko“ (sies­senek!) melyre a japániak róizüket nevettek. A birkózók azzal kezdék, hogy az arénára rozmaringot s vízcsöppeket hintettek, megnye­rendők részökre a viadorok istenének kegyét. Aztán megnedvesiték a két vállat, kart és lá­bat ; kezeket homokkal dörzsölök meg, gro­teszk mozgásokat tettek, valószínűleg, hogy tagjaikat meghajlékonyitsák, s aztán a köze­­pb­e álltak, egymással szemközt, oly állást véve mint azon ember, ki minden erővel át akar va­lamin törni. Széles lábaik hegyére állva, kö­­nyöküket szorosan a testhez szorítva, előre nyújtott nyakkal, s kifeszített mellel borzasztó alakoknak látszottak. Az adott jelre vad kiál­tással veték magukat egymásra. Az összeütkö­zés roppant volt, egész cirkusban viszhangot adott, s a test megzúzott helyei azonnal vérvö­rösek lőnek. Mindamellett az ügyesség ellen­súlyozd a rosz hatást. Mintha két egyensúlyú test ütödött volna össze — nem engedtek egy­másnak. Ez összeütödés többször ismétlődött, a­nélkül, hogy egyik a másikat kivethette volna a küzdtérről, így nem boldogulhatva, a minden mozgásukat élénk figyelemmel kísérő nép zajos tetszése közt, összeölelkeztek. Kar karon, váll vállon, a lá­bak szétfeszítve. Az izmok kidomborodtak, a tagok feszültek. De ismét nem volt elérve a cél. Ám az egyik hirtelen övén ragadta a mási­kat, egy kézzel fölemelte a földről, több másod­percig fenntartá, s kilódu­á a küzdtérről, a többi birkózó közé, melyek a közönséggel együtt aggódó kíváncsisággal kisérék a küzdés válto­zásait. Lihegve, izzadságtól ellepve járt most a győző a küzdtér közepén, ismét fölemelt karok­kal üdvözle a közönséget, s véletlen zajos tet­szés közt vonult hátra. A japáni birkózók (soumos) egész osztályt képeznek. Becsületben állnak, a polgár büszke rá, ha vendégül nyerve , vele pipázgathat, s a nemes sem tartja rangján alulinak a vele való társalgást. Különböző birkózó társaságok van­nak. A főküzdő egyszersmind főnök, kinek tiszteletére van, (többnyire szülőfölde birtoko­sának ajándéka,­ melyet minden ünnepély ele­jén és végén felköt. A küzdés, mint foglalko­zás , szabályozva van. Minden birkózó egy tár­sulathoz tartozni, s a neki adott fizetéssel meg­elégedni köteles. A főnök fizeti a jövedelemből, saját meghatározása szerint. De ő sem korlátlan­ul csapatjában, alatta áll a birkózók királyá­nak, ki a geddoi vagy kionói nagy küzdtársu­­latot vezeti, s amazoknak érdíjt fizet. A küzdő társaságok fejei tiszti ranggal bírnak, s mint a japáni nemesek, két kardot viselnek. A társu­lattal járnak a vidéken szerte, s a tartományok fővárosaiban a felsőbbségtől meghatározott ideig maradhatnak. Sok pénzt szereznek, mivel a ja­pániak nagyon szeretik testgyakorlásaikat. Nap Nyűgat felől valló Kapuján mihelyest be­lépsz, tégy két lépést, job felöl való oldalra azt megásván, tanulsz Ezüst és Aranyból álló szerszámokat és 24 Tánért 24 Kanalat 24 Pár Keist és az asztalhoz tartozandókkal együtt ot tanalod Keresztényi Ember, a két Torony közöl beliül a Templomon lep Hármat a falátul a közepe Talyán találsz, 10 killa pénzt, minden fele t ezüstből álókat, tsak ugyan belől a bal fe­lől lévő Torony, a melynek Kereszten felől ve­res Rózsa vagyon az felső ablaknak alatta az alsónak felette a falat keveset megrontván, ta­lálsz egy láda aranyokat, a kiket magam ke­zeimmel tettem tsak ugyan a Toronynak a Tö­vén az Északi Kapu felől való részén, a Szege­­geletitől lép Kettőt ot is eleget találsz az Észak felöl való közép kaputól lét tizet avagy tizen­­ketőtt egyenesen Északnak találsz egy Krip­­tatt, a mely Kriptába Halottak vannak otts eleget találsz a Templomnak a Fekete Fő felöl valló oldalon úgy mint a két Torony közöl a fallul mint egy lépés formára ássál (?) és telálsz egy kis Killas Hordóba telerakva Aranyat, a melyeket magam a király Érsekkel, tettem, és hogy őt nevesszen,néked tudódra légyen az Atya Neki Szent andrásrul Szentesre Makó és a Be­­senovai Pusztán keresztül és Kigyósi Pusztán túl a Fekete Te melet tanalod a Templomot írtam Krimiában 10 ik August 1614-dik Neked Testvér Bátyád Keretsényi Márton s. k. —.—------­---------SJH3WÍ®*-------­ Kincskeresési újabb levél. Az apáti templom romjai alatt kincset ku­tató makóiak által leirt levélnek párja akadt Temesváron, mely oda Török-Becséről került. A levél az előbbitől csak kevés pontban tér el, és igy szól: „Kedves Keretsényi János öcsém! Én Keretsényi Márton mint­egy Száz Húsz Esz­tendős a Királyi Érsek Apáthiba a Tattarok ál­tal elraboltattam nem csak én , hanem a Kirá­­lyi Érsek minden hova tartozandó Pappi ren­­dekkel együt, és már azok többnyire mind el­haltak , csak magam vagyok , a ki soha az Öregség miatt vissza nem jöhetek. És mint hog temérdeki kincsek hevernek , a Királyi Érsek Apáti Templomába a kiket Én a Királyi Érsek­nek Feo Komornyikja lévén magam kezeivel raktam a Földbe, hogy pedig azok a Földbe ne vesznének, vagy magad ha életbe vagy, vagy Szent Andráson élő atyámfiai közöl meny­­nyenek és könyén megtalálják, úgy, mint a Mi történik a nagy színpadon? — Báró Eötvös Józsefi, hó 18-án volt kihallgatáson ö Felségénél. Ő Felsége nagy részvéttel, és szakismerettel szólt az inségsuj­­totta magyar vidékek sorsáról. Azután ö Fel­sége a nemes báróval szóba ereszkedett hazai közügyeinek felett is, melyekről hasonló rokon­­szenvvel szólt. Báró Eötvös hír szerint ma ér­kezik meg Pestre.­­ A francia kormány biztosító­ társu­­latai számára üzleteket akar nyitni Ausztriában. Ha azt Austriában akadályozzák, akkor a fran­cia kormány az ausztriai e nemű társulatokat eltiltja. E szerint az ott üzletező öt társulat kénytelen lenne visszavonulni. — Lucenbacher testvérek, kik­nek nevével a jótékony célra adományozók sorában mindenütt találkozunk, az inségsujtotta alföldiek számára 500 irtot ajándékoztak. — A nemzeti kör felszólítja fize­tési hátrányban maradt tagjait, hogy tartozá­saikat legfeljebb e hó 30 ig befizessék, külön­ben az egylet ügyvéde törvényes lépéseket fog ellenük tenni. A hátraléki összeg 5000 fton is túl megy. Az egylet közgyűlése, October 18-án leend. — A ma­gy­a­r orv­osok és termé­szetvizsgálók IX. közgyülésekre f. hó 22-dikén Pesten gyűlnek össze. A közgyűlések 22, 24 és 26 dikán tartatnak a nemz. múzeum­ban, szakgyülések 23­ és 26 dikán lesznek. Az előbbeniekre közönség is megjelenhet a karza­tokon, belépti jegy mellett, melyek előtte való nap a múzeumban osztatnak ki. A szakgyűlé­­sekre csak tag jöhet. Tag lehet minden műveit ember 5 frt dij mellett. Az ülések alatt külön napilap jelenik meg, melynek első száma f. hó 20­ dikán, utolsó száma 26 dikán adatik ki. A gyűlésben több külföldi egyetem és tudom, társulat is képviselve lesz. A múzeumparkban, valamint a múzeumi főlépcsőn Schlick pesti bá­dogos a „P. L.“ szerint nagy ugrókutakat állít fel. A parkban felállítandó 60 vízsugárt lövell. — Az adósok börtöne a jövő szerdáig­­ teljesen elkészül.

Next