Szinházi Magazin, 1943. január-március (6. évfolyam, 1-15. szám)

1943-01-13 / 4. szám

Mb! volt teorilÉaii Edisonnak Heilt Os [on Sylvaval Coolidge elnöknói muzsikait Flesch Károly, a ma­gyar zenepedagógus Mesch Károly, a hirtneves ma­gyar s­z­á­rma­z­á­sú h­eged­űs­­­művész és kiváló hegedűs pedagógus. Pesten tartózko­dik. Németül beszél, de ma­gyarságát hangoztatja: — Örülök, hogy ismét ha­zajöhettem. Hiszen mint mo­­soni születésű ember, min­­dig magyarnak éreztem ma­­gam. Sajnos azonban pá­lyám folyamán keveset ját­szottam Pesten. im-xin de­bütáltam itt, Hans Richter vezénylete és a budapesti filharmonikusok kísérete mellett. Aztán 1904-ben hány versenyeztem a magyar fővárosban, végül a, 20-as években játszottam idehaza többször Dohnányival, mint karmesterrel és zongoramű­vésszel. Ezekre az időkre ma is örömmel gondolok vissza ... Sajnos, nem jöhettem rendszeresen Budapestre, mivel messzi vi­dékeken jártam. Többek között tizenkétszer voltam Amerikában, ahol sokat hangverse­nyeztem és — mint, mindig — tanítottam .. — Sok érdekes emberrel találkozhatott — vetjük közre. A művész egy pillanatig gondolkozik. — A leghíresebb ember, akivel valaha összekerültem. Edison volt 1923-ban az Edi­­son-Társaság egyik igazgatója közölte ve­lem, hogy Edison szeretne velem személye­sen megismerkedni. Délután zongora­kísé­­rőmmel és hegedűmmel kimentem a New­ York melletti Orangéba, ahol a titokzatos személyiség egy műteremben lakott. Edi­son alacsony, jóhasiban lévő, hófehérhajú öregúr volt, csodálatos kék gyermekszemek­­kel, a társalgás nem ment valami egysze­rűen, mert Edison teljesen süket volt. Hor­dott ugyan a hasán egy hallókészüléket, amit saját magának talált fel, de ez volt talán az egyetlen találmánya, ami nem ért semmit. Ha meg akarta értetni magát tíz ember, bizony erősen a fülébe kellett kia­bálni. Annál érdekesebb, hogy a zenét jól hallotta, sőt a muzikális rezgések, i­áhit ér­zékenyebb hallása volt, mint egy normális­­fülű embernek. Sajnos, azonban azt kell mondanom, hogy Edison zenei ízlése na­gyon gyenge volt. Sok kis darabot játsza­tott el velem, hogy azok közül kiválassza a lemezre alkalmasat. Kritikája minden esetben rövid és velős volt. Vagy azt mondta: ■­ frood seller (jól kiadható) vagy: »Bad seilen (rosszul adható el). Néha ép­pen a legsikerületlenebb számok nyerték meg a tetszését. Két és fél óra hosszat tartózkodtam Edisonnál. Néhány nap múl­va elküldte nekem, ., fényképét, egy hí­zelgő dedikációval .. Már nem is kérdezünk, csak­ várjuk a tanár úr érdekes élményeit. Flesek Károly fel és alá sétál a szobában és úgy emléke­zik: — Edison legjobb barátja Amerika másik leghíresebb embere, az autógyáros Ford volt. Ford mindig rajongott a hegedűért. Gyönyörű gyűjteménye van értékes olasz mesterhegedűkből... Nézzük csak,­­milyen hírességeket ismertem még... Talán érde­kes megemlíteni, hogy többször játszottam a Fehér Házban Coolidge volt elnöknek. Carmen Sylvával, a román királynéval gyakran játszottam együtt az udvari quar­­tettben. Kevés muzikálisabb nőt láttam nála. — Marjaik volt életének legérdekesebb koncertje? — Kétségkívül különös volt az a hang,­verseny, amely berlini házamban játszódott le évekkel ezelőtt. A Berlinben tartózkodó Ysaye, Fritz Kreisler és Misha Elman ná­lam ebédeltek. Az ebéd után mindegyikünk játszott a többieknek ágy-egy darabot. Elbúcsúzunk. — Viszontlátásra! mond­ja a professzor magyarul. Kimenőben az asztalon fekvő magyar nyelvtan könyvre esik a pillantásunk. Flesch Károly anya­­nyelvét gyakorolja . .. ifj. Kőváry György Flesch Károly budapesti hotelszobájában (Rozgonyi felv.)

Next