Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 4. kötet
H - Helch Mihály - Helcz Ferencz - Held Kálmán - Held Máté - Heldmann András - Helfy Ignácz
lésében ; szolgált a bácskai magyar hadseregben és a szenttamási sánczok alól elszólítva Kossuth irodájában alkalmaztatott, kivel azután együtt volt Debreczenben. Hivatalos teendői mellett ez időben hírlapírással is foglalkozott; egy hazafias czikkét Gsányi mint proclamatiót függesztette ki Aradon; e miatt a szabadságharcz után a kolozsvári katonai törvényszék elé állíttatott és 1850-ben Pestre internáltatott; 1852-ben Bécsbe, 1854-ben pedig Paduába költözött, hol tanulmányait befejezvén, 1855-ben bölcseleti doktorrá avatták és kinevezték Mantuában az irodalom, majd a bölcselet tanárának. Itt az 1859. háború idején összeköttetésbe lépett az emigratióval. Ez kitudódott és neki tíz óra alatt el kellett hagynia a várost. Milanóba ment, hol nyomdát és politikai lapot alapított; az Alleanza cz. lapja, melybe Kossuth és Klapka is irtak, nyolcz évig nagy buzgósággal szolgálta a magyar, a velenczei, római s lengyel emigratió érdekeit. Ez idő óta összeköttetése Kossuthtal egyre szorosabbá vált. A kiegyezés után 1869-ben Milanóban Magyar Magyar cz. folyóiratot alapított (Rochefort hires Lanternejének alakjában és mintájára; ebben élesen megtámadta a kiegyezést, ennek szerzőit és védőit. 1870-ig 18 füzete jelent meg és nagy mennyiségben csempésztetett az országba; egy teljes példánya a Kossuth könyvtárával került a m. n. múzeumba. 1869-ben eladta nyomdáját s üzleti összeköttetések végett Angolországba utazott. Visszatérte után a szent-lőrinczi kerület Kossuth Lajos ajánlatára (Kossuth Ferencz helyett) képviselőnek választotta. Ez időtől fogva nagy buzgósággal szolgálja a szélsőbal ügyét. Simonyi Ernővel együtt leginkább ő vezette a párt ügyeit. Tekintélyét különösen a Kossuthtal szakadatlan levelezés által fentartott összeköttetésének köszöni. 1878-ban Debreczen második kerületében, 1881-ben a szent-gotthardi kerületben választatott meg, de 1884-ben az utóbbi kerületben kisebbségben maradt és csak később jutott be a házba a székely-udvarhelyi kerület mandátumával. Az 1887. választásoknál úgy a szent-gotthardi, mint a szegvári kerületben választották meg ; ő az utóbbi kerület mandátumát tartotta meg. 1892-ben ismét ezen kerület választotta meg képviselőjének. A pénzügyi bizottság tagja. A Ganz-gyár részvénytársaság felügyelő bizottságának is tagja. Midőn Kossuthnak anyagi gondokkal kellett küzdenie, ő bírta reá Iratainak kiadására s ez Iratokat ő rendezte sajtó alá. Jelenleg is e munka folytatásával van elfoglalva. Családi neve 1848 előtt Helfer volt. — Czikkei, elbeszélései s költeményei az Életképekben (1818. tábori tudósítások Ó-Verbászról),a Hölgyfutárban (1850—51., 1854—56. Bécsi séták és Olaszhoni séták, Ristori Adél, 1859. Ristori énekéről), a Divatcsarnokban (1853. beszély és Naplómból), a Délibábban (1853. Naplómból), a Vasárnapi Újságban (1854. elb. 1860. Magyar mező Olaszországban), a Néplapban (1857. Mailand), a Nővilágban (1859. beszély), a Nép Zászlójában (1887. Hogy van Kossuth Lajos), a M. Salonban (II. 1884—85. Apró jegyzetek Kossuth Lajosról), a Fővárosi Lapokban (1894. Egy kis visszaemlékezés.) Az 50-es évek végén Olaszországban igen buzgón ismertette irodalmunkat, nem telt el hónap, hogy valami magyar munka olasz fordítása ne jelent volna meg tőle, így 1858 —59-ben egy milanói lapban L'Ungheria litteraria et artistica cz. ismertette hazánkat haladási szellemben, egy veronai lap 1859-ben hozta Jókaitól A láthatatlan seb cz. novelláját, lefordította Jókai Decameronjának legsikerültebb novelláit és Petőfi több költeményét. Miután a Petőfi-társaság tagjának választotta 1894. jan. 28. nagygyűlésén. Költészet a politikában és a politikai költészet cz. értekezésével foglalta el székét. — Munkái : 1. Világtörténet zsebben. Pest, 1854.