Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 7. kötet
L - Lovassy Sándor
1427 Lovassy 1432 Lovassy Sándor, bölcseleti doktor, gazdasági tanintézeti tanár, L. Sándor főgymnasiumi tanár (az 1700-ban honosított hessenkasseli rittersteini Reitter János Györgytől eredő pestmegyei Reitter-család azon ágából származik, mely a XIX. század első felében névleg is magyarrá lett) és Petrovics Amália fia, szül. 1855. okt. 28. Abonyban (Pestm.); gymnasiumi tanulmányait 1865—70-ben Baján kezdte, hol szenvedélylyel gyűjtötte a madártojásokat és olvasta a természetrajzi munkákat; ezáltal fejlődött ki nála az ornithologia iránti előszeretet; 1871-ben Debreczenben folytatta középiskolai tanulását s 1872-ben Székesfejérvárt végezte. Ekkor a debreczeni felsőbb gazdasági tanintézetbe lépett; ennek bevégzése s az oklevél elnyerése (1874) után, hogy magát a tanári pályára kiképezze, a budapesti egyetemen és műegyetemen 1876-ig tanult; 1878-ban középiskolai tanári oklevelet nyert a természetrajz-, vegytan- és földrajzból és 1884-ben bölcseletdoktori oklevelet. 1876-ban a nagy-rőczei (Gömörm.) polgári iskolához neveztetett ki tanárnak, hol 1889-ig működött; időközben a Gömörmegye és az Ecsedi-láp madárvilágát szakszerűleg tanulmányozta; ezen munkálataiban a m. tudom. akadémia anyagilag is támogatta. 1885-ben a bpesti országos kiállításon 650 darabból álló magyarországi madártojás-gyűjteménynyel vett részt és ezért kiállítási nagy érmet nyert. 1889-ben a földmívelésügyi miniszter a keszthelyi gazdasági tanintézet tanárává nevezte ki, hol ma is működik. Az intézetben a természetrajzi tanszéke számára gyűjteménytárakat szervezett és botanikus kertet létesített. Az 1891-ben Budapesten megtartott II. nemzetközi ornithologiai congressus intézői őt bízták meg a bemutatott szakkiállítás tojás- és fészektani részének szervezésével; ezért a közoktatásügyi miniszter elismerésében részesült. 1891 óta Balaton madárvilágát kutatja s működését a m. tudom. akadémia s a m. földrajzi társaság Balaton-bizottsága is anyagilag segélyezte. 1894-ben a közoktatásügyi miniszter a magyar ornithologiai központ levelező tagjává nevezte ki. 1896-ban a millenniumi kiállításra rovar-biologiai tanszer-gyűjteményt állított össze s ezért közreműködési érmet nyert. 1897-ben a földmívelésügyi miniszter megbízásából Ausztria s Németország gazdasági fő- s középiskolai természetrajzi gyűjteményeinek és botanikus kertjeinek tanulmányozására utazást tett. Tevékeny részt vett az 1898-ban Keszthelyen alakult balatoni múzeum-egyesület alapításában, melynek ez idő szerint elnöke. A keszthelyi Hévízen 1898-ban meghonosította a melegföldi vörös, kék és fehér virágú lótusznövények több faját és ugyanott a Balaton-bizottság megbízásából, tropikus és subtropikus növényekkel honosítási kísérleteket folytat. 1900-ban a párisi nemzetközi kiállításon bemutatott madártojás-gyűjteményéért bronzérmet nyert. Czikkei a Falusi Gazdában (1874. Még néhány szó a hasznos madarakról); a Gyakorlati Mezőgazdában (1875. Még valami varjainkról); a Természetben (1875. A kánya és ölyv tojásairól); a Természettudományi Közlönyben (1875. A kánya és ölyv költési viszonyai, 1876. A magyarországi sólyomfélék fészkelési módjairól, A magyarországi keselyűk fészkeléséről, 1877. A hiúz Magyarországon, 1879. Apró madaraink érdekében, 1893. A tyúktojásnak melyik vége esik ki előbb a tyúkból? 1896. A gólya fán fészkeléséről, Por a hóban, 1899. Az őszi baraczkfát rontó Aphis persicae Fons. és irtása); a nagyrőczei polgári iskola Értesítőjében (1883. A terményrajzi szertárak berendezésének helyes irányáról); a keszthelyi gazdasági tanintézet Évkönyvében (1891—92. A tanintézet rovargyűjteménye); az Aquilában (1894. A sarlós- vagy kazári fecske érkezési ideje Nagy-Rőczén, németül is); a Köztelekben (1897. A denevérek gaz-