Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 8. kötet
M - Milius (Bonfininál Aemilius) Gyula - Milkó Izidor
1410 Milleter—Milodanovits 1428 U. ott, 1902. — 46. A régi Szerbia mezőgazdasága U. ott, 1902. — 47. A régi Bulgaria mezőgazdasága. U. ott, 1902. — 48. A régi Ausztria mezőgazdasága. U. ott, 1902. — 49. A régi Dánia mezőgazdasága. U. ott, 1902. — 50. Az indogermán nép mezőgazdasága. U. o. 1902. — 51. A mezőgazdasági irodalom a Krisztus születése előtti évezredben. U. ott, 1902. — 52. A régi Francziaország mezőgazdasága. U. ott, 1902. — 53. A régi Görögország mezőgazdasága. U. ott, 1902. — 54. Az értékkataszter. U. ott, 1902. — 55. Adatok a gabonafélék legrégibb történetéhez. U. ott, 1902. — A különböző országok és világrészek mezőgazdasági története, különnyomatok a Közgazdasági Híradóból. A m. tudom. akadémia nagy szótárához is szóanyaggal járult. 91. Könyvészet 1895—1901. — Pallas Nagy Lexikona XVIII. 272. 1. — Akadémiai Értesitő 1901. 239. 1. — Corvina 1902. 11. SZ. Milius (Bomininál Aemilius) Gyula, Mátyás és II. Ulászló királyaink humanista orvosa, a dunai tudós társaság tagja, nemes származású olasz volt (Aschbach szerint nápolyi), ki már fiatal korában foglalkozott költészettel. Mátyás orvosa lévén, 1486-ban elkísérte Bécsújhely falai alá s mindvégig kedves embere maradt a királynak, kinek halála után a többi olasztól eltérőleg nem ment viszsza hazájába, hanem II. Ulászló szolgálatába lépett mint magyar kir. udvari orvos. 1497-ben Regis Hungáriáé Archiater volt, de ezen túl nyoma vész. — Költeményei közül csak egyetlen epigramma maradt reánk (kiadta Abel Jenő, Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság. Bpest, 1880. 77. 1). Weszprémi, Succincta Medicorum Biogr. I. 2., III. 259., IV. 283. 1. — Abel Jenő, Magyarországi humanisták és a dunai társaság. Bpest, 1880. 76. 1. (Értekezések VIII. 8.). — Budapesti Hirlap 1892. 261. SZ. — Pallas Nagy Lexikona XII. 668. 1. (Latkóczy Mihály). Milkó Izidor, jogi doktor, birtokos, szül. 1855. febr. 1. Szabadkán (Bács-Bodrogm.); szülővárosában végezte a gymnasiumot . 1872-től a budapesti egyetemen jogot hallgatott, egyúttal irodalmi tanulmányokkal foglalkozott. 1884-ben a jogtudományok doktorává avatták fel, de sohasem folytatott ügyvédi gyakorlatot. 1884-ben Szabadkán árvaszéki ülnöknek választották meg, azonban 1889-ben megrongált egészsége miatt kénytelen volt lemondani. Jelenleg is Szabadkán él mint birtokos és tiszteletbeli városi főjegyző, s élénk részt vesz a politikai s társadalmi életben. Tagja a szegedi Dugonicstársaságnak. Megpendítette a Balaton-egylet alapításának eszméjét; tőle indult ki 1886-ban az a nagyobb arányú mozgalom, mely a magyar könyvek terjesztését és népkönyvtárak szervezését tűzte ki czéljául. 1889—93-ig elsősorban egészsége helyreállításának élt, sokat tartózkodott külföldön és fürdőkön és alig írt. Ujabban ismét az irodalomnak él. Állandó és rendes munkatársa volt 1875-től a Fővárosi Lapoknak (egy évtizedig tárczaírója); a Pesti Hírlapba, Hölgyek Lapjába, Egyenlőségbe, Magyar Polgárba sat. szépirodalmi s társadalmi czikkeket írt; a Reformban (1875. 58. szám, Hírlapok czíme), a Magyarország és a Nagyvilágban (1875. Költők sorsa), a Fővárosi Lapokban (1878. Lajthántúl, útirajz és elb., tiz év alatt száznál több rajz, elb., kritikai czikkek és uti levelek, 1880. Balaton és az idegenek, 1881. 1886. Vajda János és a közönség, 1887. Gróf Zichy Géza Szabadkán, 1888. Szerkesztői élményeimből), írt még az Ország-Világba (1889.), a Magyarország és a Nagyvilágba (1880.) és a Budapesti Hírlapba (1882); egyéb czikkei a Havi Szemlében (1879. Egy modern ember könyvtára); a P. Naplóban (1881. Vendégipar, 1883—84. czikksorozat a párbajról, A hazai szépirodalomnak támogatása ügyében több czikk «Öreg kritikus» név alatt); a Koszorúban (1880. rajz), a Corvinában (1879. A magyar könyvek terjesztése); 45 Id. Szinnyei J. Magyar írók, VIII.