Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 9. kötet
O - Orbán Gyula (D.) - Orbán István (homoród-almási) - Orbán István - Orbán József (homoród-almási) - Orbán József
Orbán 1325 gyönyörködött; hiúságában azt hitte, hogy minden komáromi lány szerelmes bele, de azért senki sem ment hozzá feleségül, mind kikosarazták. Ezért rideg életet élt és elhagyottan egy karosszékben ülve találták oszladozó holttestét. Ügyes rajzoló volt, az 1829. Urániában két rajza jelent meg; magát is lefestette tükörből. — Költeményeket írt a Szépliteraturai Ajándékba (1825.), az Urániába (1829) és a Regélőbe (1834. I. 42. sz.). Hazai s Külf. Tudósítások 1826. II. 26. 87. Orbán Gyula (D.). — Munkája: A „Mádéfalvi veszedelem", Siculicidium története. Kiadta a felállítandó emlékoszlop alapját kezelő szűkebb körű bizottság. Csík-Szereda, 1893. (2. kiadás). A m. n. múzeumi könyvtár példányáról. Orbán István (homoród-almási), erdélyi kath. püspöki jószágigazgató. Munkája: Az udvarhelyszéki homoródalmási barlangnak bővebb ismertetése. Irta H. A. O. I. Kolozsvár, 1810. Jankovich Miklós Bibliographiája (a m. tudom. akadémia levéltárában). Orbán István, városi I. mérnök Temesvárt. Munkája: Studie über die Wasserversorgung und Kanalisierung der königl. Freistadt Temesvár, Temesvár, 1899. A m. n. múzeumi könyvtár példányáról. Orbán József (homoród-almási), ügyvéd és dézsaknai kincstári hivatalnok 1848-ban, Orbán István jószágigazgató s író fia. — Munkája: Orbán József eredeti meséi és anekdotáji. Nagy-Enyed, 1831. Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 236. 1. — Petrik Bibliogr. Orbán József, ev. ref. akadémiai tanár, O. István néptanító és Kazay Éva fia, szül. 1818. nov. 21. Nagy-Bárczán (Borsodm.); 1830-ban Sárospatakra ment a gymnasium első osztályába. Atyja korán (1832.) elhalván, kénytelen volt a szolgaság kenyerén tartani fen magát; de azért szorgalmasan tanult és csakhamar az elsők közé küzdötte föl magát és a gymnasiumi utolsó vizsgálaton a legjobb latin munkára kitűzött jutalmat 110 pályatársa közt ő nyerte el. 1837. júl. az akadémiába lépett és ezzel egyszersmind anyagi sorsa is jobbra fordult. Nevelőséget kapott a Kölcsey, majd a Sziráky, Csajkos és Péchy családok gyermekei mellett. E helyzetében néhány év alatt 400 váltóforintot takarított meg, mely összegen az 1842—1843. iskolai évet, a német nyelv gyakorlati elsajátítása végett, Iglón és Szepes-Olasziban töltötte. Innét visszatérvén, folytatta tanulását és az önképzőkör alelnökévé választatott. 1844—45-ben a IV. gymnasiumi osztály köztanítóságát bízta reá az iskolai hatóság. 1845-ben az akadémiában alkalmaztatott mint a görög nyelv és irodalom segédtanára s a szépműegylet (önképzőkör) elnöke s 1847-ben senior lett. 1848. febr. háromezer váltó forint megtakarított pénzzel és a Bárczy-alapból részére kiutalványozva két évi kamattal megindult külföldre, de a párisi, majd a márcziusi mozgalmak visszatartották Pesten. Itt érte Palóczy Lászlónak, a miskolczi ev. ref. egyház és iskola főgondnokának levele, melyben tudatja, hogy Miskolczra választatott rendes tanárnak a gymnasium IV. osztályához; máj. 5. hivatalába beállott és a tanítást megkezdette. A kápláni vizsgát is letette, azonban mindvégig a tanári pályán maradt. A szabadságharcz, bár rövid időre, őt is magával sodorta; részt vett mint önkéntes a felsővidék csatáiban. De 1849 tavaszán visszatért tanári székébe. A szabadságharcz után változván az iskolai rendszer, Orbán különböző osztályokban hol klasszikus nyelveket, majd történelmet, hol egy osztály minden tantárgyát tanította, míg végül a görög nyelvben állandósíttatott 1858—61-ig. 1861-ben Sárospatakra választatott a gymnasium IV. osztályához és ugyanekkor a VII. és VIII. osztályban a görög irodalmat is tanította. 1862. szept. akadémiai tanár