Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 10. kötet
P - Petőfi Sándor
lapok 51. SZ., P. Hirlap 120., 121. és Heti melléklete 123. SZ., P. Napló 108., Ellenőr 203., Hon 107. sz. e. k., 109. sz. (Jókai Mór). Egyetértés 120., 125., Közvélemény 120., Magyarország 121. Sz., Koszorú III. 1880. 551—554. 1., Szabadság (Nagyvárad) 87. SZ., — Szana Támás, Örök emlékek. Bpest, 1892. 84. 1. — Petőfi Album 9. 1. — Petőfi Sándor Összegyűjtött munkái. Bpest, 1892. 11. 490., 491. 1. és gyászjelentés. Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar lyrai költő.A magyar költészetnek a világirodalomban legismertebb képviselője, szül. 1823. jan. 1. Kis-Kőrösön (Pestm.); családi neve Petruvic'S~~vest; családja Pozsonymegyéből származott, a hol 1668. márcz. 30-án I. Lipót királytól czímeres nemes levelet nyert; az armális még 1835-ben is megvolt P. atyjánál és a nemesi származást tudta a költő is, de mint szívvel, lélekkel demokrata sohasem élt nemesi jogaival és teljesen azonosította magát a néppel. A költő atyja, aki 1791. aug. 15. született Aszódon (Pestmegye), mészáros volt, éppen úgy, mint nagyatyja, és elég szerény anyagi körülmények között élt. 1818. szept. 15., már mint szabadszállási székbérlő, Aszódon nőül vette az 1891.a turóczmegyei Liesnón született Hrúz Máriát; 1822—24-re kibérelte a kiskőrösi mészárszéket és ott lakott nejével együtt. Itt született ötödfél évi házasságuk után első gyermekük: Sándor. Gyermekéveit azonban nem Kis-Kőrösön élte, hanem Félegyházán, majd Szabadszálláson (hol atyjának házas kis birtoka volt és szülei házasságuk első három évét töltötték); e kiskunsági városokban nyerte legkedvesebb benyomásait és magát mindig büszkeséggel vallotta kun fiúnak. Atyjának a kiskőrösi bérlet elég jól jövedelmezett; azért a háromévi bérleti idő leteltével, 1824. okt. 14. a nagyobb félegyházi bérletre vállalkozott és ez év októberében családjával együtt oda költözött. A család jóléte itt még inkább föllendült s P. vidám és boldog gyermekkort élt, melynek emlékei később is mindig édes érzéssel töltötték el szívét. Eleven, elmés, kissé makacs, de jószívű gyermek volt; kemény atyja szigorúsággal, anyja gyöngédséggel vezette. Iskolába is Félegyházán ment először, de már előbb oktatták olvasásra, rajzra ; a rajzhoz később is kedvet mutatott. Félegyházán azonban inkább csak vendégkép járt be a r. kath. elemi iskolába egy ideig 1828 elején. Már 1828. máj. 10. a szomszéd Kecskemétre vitte atyja az ág. ev. népiskolába, u. ott iratta be 1829. május 10. és 1830-ban is máj. 15. ez iskolában már kevés latint is tanult. Szálláson Habel Józsefnél volt, ki akkor az öreg Petrovics félegyházi s kecskeméti mészárszékeinek haszonbérlő-társa volt. (Az iskolai év májussal kezdődött és áprilissal végződött, azonban a nyári nagy szünidőt megtartották; ekkor P. hol haza, hol Kis-Kőrösre ment rokonaihoz). 1830. nov. letelvén a hat évi bérlet, szülei haza költöztek Szabadszállásra, ahol félegyházi keresményükből vagyonukat meglehetősen gyarapították. 1831 elején az apa fiát haza vitte és Szabadszálláson Ujlaky István ev. ref. tanító keze alá adta, ki az algymnasiumra készítette elő a fiúkat. Azon év szept. atyja Sár-Szent-Lőrinczre küldte fiát, kit szept. 28. anyja íratott be az ág. ev. algymnasiumba ; Hittig János jegyzőnél volt szállása, lakótársa volt Sárkány Sámuel, jelenleg pilisi lelkész és bányakerületi ev. püspök; itt kötött holtig való barátságot Sass Istvánnal. Tanára, Lehr András kivált a latin nyelvet és szépírást tanította nagy kedvvel, és P. mind a kettőben kitűnt. Itteni kétévi időzése a gyermekkornak sok öröme közt telt el; szülei gondosan ellátták és noha már ekkor szeretett érzelmeibe merülni, szívesen részt vett tanulótársainak, kivált a kissé nagyobbaknak játékaiban is. A második évben Németh Ferencz néptanítónál lakott. 1833-ban német szóra Pestre vitte atyja s augusztus 27-én az ág. ev. gymnasiumba a II. donatista osztályba iratta be .