Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 13. kötet
S - Steiner Antal - Steiner Bernát György - Steiner Ferencz
4 Steiner ásványvizek ismertetése) ; a Természettudományi Közlönyben (1869—70. Pesti világítógáz vegyalkotása, Magyar szappanfajok vegyelemzése); a Gyógyszerészi Hetilapban (1872. Adalék az Isolyamursav történetéhez); a lőcsei áll. főreáliskola Értesítőjében (1873. A köneny a modern vegytanban, 1882. A vegytantanítás módszeréről az alreáliskolában és a vegytani gyakorlatok); a Földtani Társulat Közlönyében (1881. A kárpáti homokkő különböző szinének okairól); a Zipser Boténak is munkatársa volt. — Munkái: 1. Közlemények a m. kir. egyetem vegytani intézetéből. Dr. Fleischer A. és dr. Steiner Antal részéről. Előterjeszti Than Károly. Pest, 1872. (Értekezések a természettud. köréből III. 5.). — 2. Vizsgálatok a fulminator (Durrsavvegyek) vegyalkata felett. Bpest, 1877. (Értek, a term.-tud. kör. VIII. 4.). — 3. Vizsgálatok a lőcsei m. kir. főreáltanoda vegytani intézetéből. U. ott, 1884. (Értek, a természettudom. kör XIII. 13.). — Jegye : A. S. Szinnyei Könyvészete. — Kiszlingstein Könyvészete. — Vasárnapi Újság 1905. 37. sz. (Nekr.) — Önéletrajzi adatok és gyászjelentés. Steiner Antal, orvosdoktor, diószegi (Biharm.) származású; gyakorlóorvos Pesten. — Munkája: Dissertatio inaug. medica de pneumorrhagia. Pesthini, 1874. Rupp, Beszéd 158. 1. — Szinnyei Könyvészete. Steiner Bernát György, jogi doktor, egyetemi tanár Nagyszombatban. — Munkája: Assertiones Legales, Desumptae e IV. Institutionum Imperialium Libris Questionum Decadi subordinatae: Quas Consensu & Authoritate Inclytae Facultatis Juridicae In . . . Universitate Tirnaviensi . . . Praeside . . . Pro Exercitio Academicae Disquisitioni publice proposuit . . . Simon Messich . . . Anno M.DCC . . . Tyrnaviae. Szabó Károly, Régi M. Könyvtár II. 550. 1. Steiner Ferencz, gyógyszerész és országgyűlési képviselő, szül. 1856. márcz. 6. Temesvárt patricius családból, középiskolába Gyönkön és Temesvárt járt, majd a gyógyszerészi pályára lépett s 1874—76. a gráczi egyetemet látogatta, ahol magyar egyesületet is alapított. Katonai szolgálata alatt kilencz hónapot töltött a boszniai hadjáratban. 1879. Temesváron a városi gyógyszertár tulajdonosa lett és e téren működött 1886-ig, amely időtől fogva a közügyeknek szentelte életét. A 80-as évek elején ugyanis a Schulverein nemzetellenes merénylete meggátlására alakult társadalmi egyletek megteremtésében és vezetésében főszerepe volt; jelenleg is a temesvári magyar nyelvterjesztő egyesület, a délvidéki nemzeti szövetség s a DMKE vezető férfiai sorában áll; elnöke a temesvár-gyárvárosi társaskörnek; nagy részben neki köszönhető a magyar színészet állandósítása Temesvárt. A temesmegyei honvédegylet tiszteletbeli tagjává választotta; az ő kezdésére és fáradozásával állítottak a Temesvár védelmében elesett honvédeknek emléket és jelentékeny része van a szabadfalvi határban Bem táborozását és Petőfi ott időzését megörökítő emlék felállításában. 1883 óta Temesvár város törvényhatósági bizottságának választott tagja. Egyik megalapítója volt 1884-ben a délvidéki mérsékelt ellenzéki, illetőleg nemzeti pártnak, amelynek titkára lett; pártja elveinek terjesztésére 1893-ban megalapította a Délvidéki Ellenőrt, a melyet az 1896. deczember végéig szerkesztett; megalapítója a temesvári Südungarische Reform cz. függetlenségi párti politikai napilapnak. 1887. és 1892. fellépett a kisbecskereki kerületben nemzeti párti programmal, de kisebbségben maradt, míg 1901. aug. 19. nagy szótöbbséggel,, az általános választásokon pedig egyhangúlag megválasztották képviselőnek. Mint Apponyi Albert grófnak törhetetlen híve, ő is kivált a szabadelvű pártból s követte vezérét a nemzeti, majd a függetlenségi és 48-as pártba. Egyik