Szion, 1838. július-december (Második félév, 1-32. szám)
1838-07-05 / 1. szám
Sciat, quomodo oporteat te in domo Dii concertari, quite ett Ecclesia üti cici: columna et firmamentum veritatiя. I. Tim. III. 15- 1. s/а.»t. Pesten, juHns’ á"én tt ília félév. II úri a Si ruina Tu Stircpona ыд hatilog oncT, та Génitr Sogar, Trjg ixxXr;ut ug tt)v oixoSo(irtv. S. Joan, Chrys. De Sac. L, VI. Т Л It G Y J E G Y Z К К : КИТ. A' Magyarok Elődeiről, 's a keresztény hit' elsü apostolairól ugyanazoknál. TOITI'ESET- ТАК. Magyarország: Kopácsy Jósef, 's b. Szepessy Ignác: : Excellentiásoknak egyházi törvényes látogatásaik. Austria: Az austrai birodulum calislicája vallási tekintetben. America: Az americai Térítők' támogatására , az austriai birodalomban virágzó Leopold-intézet. LITER. 1iteraturai szemle. áleííSE^IEIálbSc А1 Ял^улгок Előkéiről, ’я n’ keresztény Jut első apostolairól iif;vanA'/;okuiíl. Évszázak folytak el, mióta magyar‘gén a’ babonás pogányság’ homályait a’ keresztény religio üdvös fénye eloszlatta, ’s dicső eleinket egy boldogító egyház ölébe egyesítvén, földi ’s mennyei boldogsága’ napsugarát felderítette. Minél nagyobb kincsüknek tartották a’ religiót, melly a’ halandót a’ halhatlanhoz vezeti, a’ teremtményt teremtőjével egyesíti, ’s egy örök viszonynyal ’s frigygyel az örök valóhoz köti, annál hivebben igyekeztek ezt őrzeni, ’s az utódokra átszállítani. Hála ezer hála az ég kegyességének, a’ legzordonabb vihari között hazánknak mindeddig ezen öröksége fenáll, ’s jótékony gyümölcseit mi is élvezzük. Ezek elméletére egy szent tartozás’ érzete, melly a’ háladatosság’ természeti ösztönének szüleménye, támadhat minden kebelben, erres vagy’ a’jótékony kezek’ ismérete után, ’s forró kívánat legalább emlékeik kinyomozása által» velük közelebbről megbarátkozni. Annál nagyobb örömmel léphet pedig minden magyar polgár az őszkor’ homályteli lakaiba, minél több nyomait találja élei dicsőségének, több erény — tudomány — vi’ézség — borostyán)ivel diszesítve olvassa üstökös ősei homlokát. Ezen II emlékű tetteknek olly hosszú sora, hogy a’ történet vezér fonala hajvankor legrégiebb időszakáig vezet,’s folytonosan olly férfiakat ■ vitathat, kikkel Hunnia nemzetségi mindenkor dicsekedhetnek. / A tapasztalás bizonyos eredménye e’ nyilatkozás Eleink vallási ’s viszonyainak visgálatában. Hálás emlékkel tiszteljük mi királyunk Istvánnak időszakát, ’s mint az üdv. feltűnésének joga, apostoli czimmel ékesítve emlegetjük. De nemzetünk’ visgálván tapasztaljuk, hogy a’ gondviselés jótékony ma H(‘s már ez idő előtt is számosokra árasztotta,*az isteni igazságok’ grejére vezetés által. Voltak a’ nyilatkoztatott hitnek avatottjai mk a kereszténység bölcsőjében eleink között, ’s habár terjedelmes leírásokban a történeti tár nem értesít, ama nagy férfiak emlékét mindazonáltal, az utókor örök hálájára fentartotta, kik a’földi lét örömein függőket, egy boldogabb haza örömeinek izletére szoktattak, és már a' földi lakban mintegy mennyei polgárokká képezték. Hiányos lenne tehát a’ rajzolat, ha a’ legújabb idők kétségbeljozatlan viszmyait foglalná, hanem az előkorra visszatérni szükséges. Midőn azonban ezek’ emlékének némelly sorokat szánni, ’s a frégiém vallási állapotját eleinknek visgálni akarom, olly csomóordít elő, melly a’ legbonyolodottabb ugyan, de még is feloldási fülhetlen , olly borús nethemek felderítésére kell ugyanis lépni, ally be a legélesebb elmék sem valának sokoldalú visgálataik által pesek, verőfény gyanánt, minden homályt oszlató világosságot teríteni. Hol tehát a vélemények országába lépünk , ott vélekedni, ’s hol tökéletes világosság nem uralkodik, ott botlani, vagy elesni nem vétek, vagy némelly fénypontok után indulni nem* leend hiba. Mielőtt ugyanis vallási állapotjáról eleinknek szó lehetne, szükségkép meghatározni kell: kik voltak, a mi eleink, kik ősapáink, melly nemzet ivadéki vagyunk, — sőt ez sem elég, be kell járni a’ föld határit, melly tér szolgála nekik lakhelyül, Afrika tikkasztó égöve alatt, vagy Asiában, az ember nem bölcsőjében, laktak-e, ’s ha itt ismét, a’’Caucazus’ bérczei fogadták el a’ horda sereget, s messzeterjedő hatalmoknak, száguldó csapataiknak, a' Caspiumi, és fekete tenger hullámi szabtak-e határt, vagy a’ déli föld sarkain lobogtatták hódító zászlóikat, mennyiben lehet, meghatározni kell, mielőtt a’ fő-tárgy szóba jöhessen. Leghitelesbnek látszó kútfők után, ’s lehető rövidséggel ezekről szóllandók tehát előlegesen. Aldon eleinkről van szó, úgy látszik mindenek előtt, a’ sok tévedések elhárítása , ’s régiebb történet íróink könnyebb egyeztetése végett különösen kell kivívni, kik voltak a’ mi első alvóink ’s ezután ama nemzetségi neveket, mellyekkel az ivadékok egymást különböztették, fontolóra venni. Csak nem köz megegyezésre találni hazai íróink között abban, hogy keleti ivadéknak tartanak, valamint a’ nem hazaiaknál: a’ magyarok elei, Scytha, Hunnus, ’s Tureus nevezetek alatt voltak hajdanra is idéretesek. De különböznek a’ hazai Írók: ha Noé első szülöttjének ,Matéinak Magor nevű fia, vagy ugyan azon patriarcha unokájának Nimródnak két fiai Hunnor és Magor voltak-e a’ törzsök atyák; mert ama német Írok’ véleménye, kik Berosus .*) után, a’ Hunnusokat Tuisco tizenegy fiai egyikének állítják**) vagy Jordan Priscussal és Sigebertel ördögfajnak nevezik,figyelmet épen nem érdemel. ***) Az első állítmány mellett nyilatkozik a névtelen iró, ki Mágogot .Jafet fiát első Scytla ifkirálynak mondja, ’s Atilát utódjának,[) ’s ezt olly bizonyosnak vallja Palma, hogy bővebb bizonyítását is mellőzhetőnek mondja, jj) ugyan e’ mellett áll Incholler is, ámbár az ellenkezőt is felhozza, yff) a másik lélen Turóczy áll krónikájában, ki Nimrod két fiait, Humort, Magort, az ügyes vadász Enech nevű hitvesétől szülétteket teszi ősapáinké, ’s osztályát e’két testvérnek elég körülményesen előadja a’ 4. részben. Jareth ugyan éjszaki részét választotta Ázsiának, mint Hyeronimus is „de quaestionibus haebrarcis” feljegyezte, ugyan ezt tanítja Bochárt, ’s lakhelyüket Taurus, és Junaus, Scythia hegyei közé helyezte, de ama származtatás kevés valószínű igazságot foglal, mert ha Humor és Magor Nemród fiai voltak, mit, a’ legrégiebb szent könyv erről hallgatván, nem tudom, meglehet-e hiteles kútfőből mutatni. Nimród ismét Clms ez Champia lévén, a magyar név nem Jafet, hanem az atyai átokba bűnhődő Cilám nemzedéke lenne , ’s mivel erről elég hiteles bizonyításokból kiviláglik, hogy nem északi Ázsia hanem Afrika volt nemzetségeinek lakhelye, a‘ magyar népet is nem ff) Hunnos Jafeth esse posteros, -Scylhicumqiie populum notius estquam ut adductis rationum momentis confirmari oporteat. Palma nolit, rcg. Iluug. p. 4. f-j-f) In apparatu ad annales. m Ф ét) ® Ш © (§9) (é) ф m m mm •) L. Berosus L. j. cap. 84. el 33. **) Franciscos Ircnaeus in Exegesi Germaniae, Albert.Crantzius in Vandalia. ***) L. ímhoffer. Apparat, ccclesiast. p. II. -f) „Primus Rex Scythiae (nil Magog filius Jafet, et gens illa a Magog rege vocata est Moger. A cujus etiam progenie regis descendit nominatissimus atque potenlissimus rex Alibi.“ Anonym. Hist. Ducum Hung. cap. 1