Szion, 1838. július-december (Második félév, 1-32. szám)

1838-07-22 / 6. szám

_ ... ______ 6- szám Pesten, Julius’ 22-еn 1838. 2-dik félév. W S. Joan. Chri’8/ Ue Sac. Ь. Л'1. ggj Tivvtu öt таити та ciácpoga slg tv Véi­ og oqu, ib Q­ a В TTjv có^av, гijg ty.xXijatag ti­v oey.oco/wqv. щ Sciat, quomodo opcrleal !e in domo Dei conversar i, quae est Ecclesia Dei vivi : columna et firmamentum ce- 95ggg rilalis. Tim. III. 45. 'ёШЖ TÁKIGY J E G­Y Z­E­T . KRT. A' Magyarok Elődeiről, 's a’ keresztény hit' első apostolairól ugyan­azoknál. TÖRTELET-TAR. Magyarország. G. Waldstein János.­­ B. Geramb Mária Rómában. Austria. Az austriai birodalom' sta­tist­icája vallási tekintetben, Ol­as­zor­szág. Római ünnepély­es Re­nas, Achilleus , Domitilla vértanúk' templomában. Tiberisi Academia ülése. Spinosa­­­go elfogadtatása. Caret Apulur Rómában. F­r­a­n­c­z­i­a­­ország. Lacroix Ferencz Bayoni püspök' körlevele. Német biro­dalom. A' pápa felelete a' kölni Káptalan tudósítására. Africa. Algier' népessége. Vegyes hírek: Lisabonból, Slesiából , l’osenból, Ró­mából. LIT. Az Ágostai vallás, ’sa t.­­Smírai Ei Bajja ̇¡ .* magyarok Kín­deiröl, ’s a’ keresztény Hit' első aposto­lairól ugyanazoknál. A’ I-Iunnusok tehát szittya gyarmatot, a’ hungarusok hun osztályt képezvén, kitűnik már a’ rokoni kapcsolat; de ezt nem annyira a’ név’ mint azon tettleges dolog bizonyítja, miszerint általános egyezéséből hazai történetíróinknak Almus vagy Árpád (nem egyeznek meg ugyan ezek, mellyik vezette a’ földre őket) magyar nemzet’ a’ törzsök apái, ’s tejjel mézzel folyó földeknek első elfoglalói voltak. A’ vitéz vezéreket pedig, a’ kivándorlóit néppel együtt hun nemzetnek nem kisebb öszvehangzással vall­ják. Biztosan fogadhatjuk tehát őket eleinknek , ’s magunkat hun nemzedéknek. A’ Tureus névről kell még, mint ama harmadik átalános nevezetről, melly eleinknek tulajdonitatik főleg a’ görög írók­nál , néhány észrevételeket tenni , ’s valódikig tartathatnak-e eleinknek’ meghatározni. A’ nevezet felől ámbár különbözők a’ vélemények, tagadhatatlan, régisége, ’s pedig némellyek szerint a’ humnusokét is haladja. Az arab írók a’ Turcusokat Noé pát­­riarcháig felviszik, ’I. Abulphedti ugyan az apameai herczeg ’s egyik legjelesebb történetirója keletnek ,,Takvim Albondan“ (helyzete a’ tartományoknak) czimű­ évkönyvében , valamint Khon­­demi­i vagy Mircond persa történetkönyvében „a’ nevezetes fér­fiak’ történeteiről“ több egyébb nemzetekkel együtt a’ Turcuso­­kat is lafet utódjainak tartja a). Hasonló értelemben van a' biblia’ arab magyarázója is, ki Móses első könyvében a’ 10 Rész 2-dik és 3.dik verseit, mellyek az eredetiben igy olvastat­nak : „Jáfet fiai Gomer, es Mágog, es Madai, es Javan , es Tubal es Moroc­t, es Thirds; G­om­er' fiait Ascenas es Rip­hath, es Togarma, e’kép fordítja: Jafet’ fiai a’ Turkusok­, és J­agog, és Makar, és Jonok (az az görögök) és Sin és Chorasan, és Persia, és Gomez fiai: Slavusok és Francosok, és Jargiánok **) meg­egyeznek ebben az orosz történetírók, mint idézett helyén Asse­­man bizonyítja ***). De milly hitele van illy világos ellenkezé­sében a’ fordításnak az eredetivel, könnyű átlátni; azon keleti történetírók pedig sokkal későbbiek, hogy sem alapos bebizo­nyítás nélkül állítmányaikat azonnal elfogadhatnánk. Igen gya­­kor említés van rólok azonban a’ görög íróknál, ’s ha vélemé­nyeiket eredetökről öszve vetem, úgy látszik itt is a’ regényes kor’ nyomdokaira találhatni, ’s legbiztosabban e’ nevezetet több nemzetekkel közösnek állíthatni. Említi például a’ görögök kö­zül a’ Jurusokat Pomponius Mela ~f~), ’s őket erdei lakosokká teszi ; említi földleírásában Ptolemaeus j'j') ki az elszámlált né­peket elszámlálván kezében helyezi a’ Jurusokat is. Eredetekről Volaterramus, és Olivarius Péter egy értelemben vannak; Laoniai Chalcocondylus pedig Pomponius Méla után más véleményt­­hoz fel, ’s őket szittyafajnak vitatja, ámbár nem mulasztja érinteni mások’ nézeteit is ~­­j [“). De ugyan ennek értesítése szerint a’ szó átalános használatban, „bárdolatlan m­iveletlen ember’ czim­e volt“ (1. 2. de ref. Turcicis.) ’s innen lehető, hogy az egész nép erkölcsei tekintetéből neveztetett el; más jeles tudósok e’ neve­zetet Turk nevű folyótol származtatják , melly a’ hyreani tenger­be ömlik a). Mások az Euxinus tenger Trax nevű lakóitól, legújabban pedig a’ tork török szótól némellyek származtatják, melly rablót, utonállót jelent. Mind ezen elnevezések kétségkí­vül csak természeti hajlamaikból adattak volna , ’s így méltán lehet felvenni, hogy több nemzetekkel volt közös a’ nevezet. Miként a’ szittyáknak is egyik neve volt, vagy inkább mint vet­ték ezektől a’ törökök eredetűket, már fölebb láttuk Chalchon­­codylából. De érdemes lesz ezt még bővebb visgálat alá is venni. A’ Turcusokat ugyan Szittya fajnak neveztettni az idézett irón kivül, sehol nem találtam, de annál gyakrabban hivattat­­nak Hunnusok’ utódainak, min ugyan felakadni még nem volna okunk a’ Turcusok’ szittya nemzetté fogadásában, miután már Geogr. Lib. V, p. IX. p. 91. -i-1t) Turcos quidam putant a Scythis, quos Tartaros nominant, originem trahere, eo quod moribus haud multum a se differant, lingvaque utantur haud multum dissimili Ajunt­enim Scythas , septenis viribus a Tanai progressos, Asiami superiorem devastasse, Parthis ea tem­pestate rerum summa potientibus ac Persarum, Medorum, Assyri­­orumque regiones tenentibus. Hinc peragrata inferiori quoque Asia, Phrygiam, Lydiam, Cariam, et Capadociam , suo iugerio adjecisse. Unde quae Lydiam, Cariam , Phrygiam, et Capadociam barbarae Tur­eorum gentes incolunt, lingva et reliquo quotidianae­ vitae usu nihil discriminis habere cognoscuntur a Scythis, agentibus In ea regione, quae inter Tanaim et Sarmatiam excurrit , sunt qui existimant, Tureos e Tort­horam progenie descendere. Ibos enim cum persecutionem a Scythis nomadibus patetentur , in inferioris Asiae regionem con­tendisse constat, indelicet Parthos. Alii ex Turea vel Turee Per­sarum magna et opulenta urbe hoc hominum genus progressum esse tradunt. Mihi tamen probabilius videtur assensum prestare­a­lis qui Tureorum originem in Scythas referunt, cum manifestum sit Scythis, qui adhuc in Europa orientem versus agunt optime convenire cum Tureis in foro, emporiis et commerciis. Victus et reliquus vitae usus etiam num utrisquae par est , qua Scythae universae imperita­verunt Asiae. Idem etiam insinuat nomen Tureus, significat enim ho­minem, qui agrestiorem victus rationem sequitur instar nomadum, et maximam vitae partem in ea consumit, initio 1. 1. Rerum Tur­­cicat. Élt pedig Chalcocondylus 1490 felé 1. Otrokocsy Orig. Hung. P. 1. C. X- a) 1. Schickard , Tarich p. 39. és 40. Hotting. Historiae Eccl. I. 8. Hist, orient. © © © .© © ©© © ё @ a) Tani Mirchondus , quam Abulpheda Slaros , Russos, Tureos, Chazaros aliosque Septentrionales populo a Japheto Noemi lilio genus duxisse tradunt: Asseman. P. II. Cap. II. p. 211). tt) Ь. Ugyanannál P. 11. С. IV. p. 276. ttt) >iQua >n re Russorum annalibus consoutiinet“ (l. ugyanott. Assemant. t) Ripas Tanais Sauromatae et ripis haerentia possident, unageus, aliquos populi, et aliquos nomina. Primi Moeotici-' foecundos pabulo ad alia steriles ; nudosque Campos tenent Bndini, Geloni urbem ligneam ha­bitant. Juxta Thyrsagetae : ,,Turcaeque vastas sylvas occupant, alun­tur que venando". Lib. 1. cap. XXI.

Next